8. hét a mérlegen - Bipoláris eredmény

CRISTOPH WALTZ FOR PRESIDENT!

Trú.

Ez kikívánkozott, nyilván semmi köze a 8. hetemhez.
Futás? Ultrasütiség vagyok! De mielőtt rátérnék, kezdem a rossz hírrel:

Tök hiába töröm össze magam, hogy 2 dekát fogyjak, endokrinológusnál jártam hétfőn, aki rámutatott, hogy elszállt a tsh szintem megint. A második terhességemmel együtt beszívtam egy jó kis pajzsmirigy alulműködést is. Ennek egyik tünete az elhízás (no cigi + terhesség + hypothyreosis = 20 kg túlsúly). Ez fittyfene már rendeződni látszott év végén. Ezalatt azt értem, hogy megfelelő gyógyszerezés mellett megfelelő a pajzsmirigy működés, de megint óriási a kilengés. A doki elmondta, hogy tótágast is állhatok, alpesi ultramaratont is futhatok, napfénnyel is táplálkozhatok, de meg kell barátkoznom  azzal, hogy a daruk végén én lehetnék az ellensúly továbbra is, mert még jó időbe telik, míg rendeződnek a viszonyok. Pajzsmirigy: 30 grammos szemétláda!

Szóval akkor mostantól nem azért futok, hogy újra 64 kg legyek, hanem hogy ne legyek 100???

Na mindegy, döcögök tovább, csak épp új nick alatt: hugoavizilo.

DOBPERGÉS....Tádám:

Szerintem ez elég korrekt. 

Ami miatt örömködöm

1. 4 éve házasok vagyunk és még egy tányért sem törtünk össze egymás fején. Csinszka már főzeléket is eszik. Szasza megtanult Super Mariozni. Láv.
2. Az a 3km az első napon szerintem elírás. Így aztán odatettem magam, a hét legerősebb futása volt, kileheltem a lelkemet. PB (perszonálbeszt) tempó: 6:37, ami továbbra is rohadt lassú, de ha azt mondom, hogy 10 (!) percet faragtam a január 4-i teljesítményemből ezen a távon, az növeli az élvezteti értékét, ha elcsámcsogunk még ezen az adaton.
3. Nem hogy nem hagytam ki ezen a héten sem futós napot, de már 5 napon futok. Még a választható 5 kilit is rátoltam. És műkszik. Nem vagyok fáradt, sőt, lekötözöm kezeimet, lábaimat, hogy a pihenőnap tényleg pihenéssel teljen. Addiktív.
4. A szombati hosszú biztatóan könnyedén ment Keszthelyen. Egyet petit sajnálok. Elképzeltem, hogy milyen gyönyörű lesz a Balcsi parton, meg városszerte rohangálni, de a havazás megtréfált. Így aztán csak tömbköröket futottam, amit megtehettem volna akár itthon is. Kár érte, de vagyok olyan mázlista, hogy ez az élmény pótolható. Emellett bírtam az öreg manuszt, aki a havat lapátolta és mikor már akárhányadszor kellett félreállnia miattam, utánam kiáltott, hogy megtudja mégis hány kört megyek még és gratulált. Jah, és alakul a molekula egy Keszthelyi Kilométereken való részvétel tekintetében is. Félmaratonra gondoltam párban. Még keresem hozzá az Igazit.
5. Még a feladatos napot is élveztem.

Amivel inkább nem kérkednék

1. Mindenki leelőz, aki a Patakparton fut. Értsd: MINDENKI.
2. Még mindig a férjem tréninggatyájában futok, mert a sajátom nem jön rám és büszkeségből nem veszek másikat, ami a méretem.
3. Néha beparázom, hogy ezzel a tervvel kicsit elszámítottam magam. Azért vannak a jó barátok...

Ezek pedig az eheti győztes retroviccek futáshoz - szív küldi:

Henddzsájv:

Zsuzsinak a curvesös idők emlékére muhahahaha:

Saaaay youu will: