Keszthelyi Kilométerek - A 2013. év második versenye számomra
Táv: 10,5 km. - félmaraton párban Katával
Cél: Tojni az időre, mindenáron tartani a 170-175 közötti pulzustartományt, aztán lássuk mennyi az annyi.
Már megint annyi firkálnivaló van a fejemben, hogy aggódom, ismét két hét mire kikerül a poszt.
Szombat délután, miután hazavittük a gyerekeket, én a nyakamba vettem a várost, hogy részt vegyek a verseny előtti nagy gombóczabáláson. Ugyebár tolom ezt a szigorú diétát. Kaptam is a fejemre érte, hogy ne tegyem a verseny előtt. Meg a bűnözői hajlam is előtört belőlem, így próbáljon meg az ember madáreledelen élni a hétvégén a nagymamánál. Úgy döntöttem, nem fogom vissza magam. Feláldozom magam a glikogén raktáraim oltárán.
A gombóc party jó hangulatban telt. Vártak a keszthelyi barátok, Alizék. Megismerkedtem a futótársával, aki átpattintotta az izoitalok titkos házi receptjét. A megfelelő összetevők és tökéletes arányok művészi összeállításáról igazi ironmanek gondoskodtak az Óperenciás tengeren is túl. Szerintetek adnának érte félmillió dollárt, ha feldobom e-bayre? Jött A második kör csapata, Virágom-virágom felszerelkezve keresztfiával, Bendegúzzal. Ezúttal már a gombóc partin is befigyelt a vakító fehér sapka, aktuáriusi pontossággal nullára csökkentve a napszúrás esti kockázatát. Betömtük a gombócot, lesétáltuk a strandon, vidám várakozás.
Hihetetlen, hogy mit tesz az emberrel a verseny izgalma. Olyan, mintha rajokban kiküldenék a kisördögöket, akik kiszimatolják a rajtszámosokat. Jött az enyém is, ezúttal azt a marhaságot elültetve a fejemben, hogy nevezzek esetleg félmaratonra is másnap. Így utólag azt mondom, szerencse, hogy erről egyéb körülmények az utolsó pillanatban lebeszéltek. Meglesz annak a félmaratonnak a helye pontosan június 9-én, ahogyan elterveztem. Komoly önfegyelemre volt szükség, hogy nehogy bekattanjak, mint a Vivicitta előtt, és az eredeti célomra koncentráljak.
Reggel érkezett az előbb említett egyéb körülmény. Hazavágta a borsónyi, nyuszikaja zabáló gyomromat a nagyi lakoma és a gombóchegy. Nem tudok mit szépíteni, én a a fél éjszakát és az egész reggelt áttrónoltam vicsorgós hascsikarás közepette. Apósom vidított fel, aki megnyugtatásul elmondta, vannak bokrok a pálya mentén, csak arra összpontosítsak, hogy ne egy csokor csalánt tépjek le. Ennyi.
És hát lássuk azt a bokrokkal szegélyezett pályát:
Egyetlen félelmetes része az utolsó 500 m, ahol a park felől a főtér felé kell venni az irányt egy durva emelkedőn. Ezt külön bemutattuk Virágéknak, nehogy nagy legyen a meglepetés. Én pedig azon gondolkodtam, vajon az én csülkeim bírni fogják-e. Nyilván. Máskor is ment.
A rajtra egész rendbe jöttem, de bármilyen sportzselé/űrkaja/űrpia befalásáról lemondtam. Víz, víz, víz. Xavér pedig már alig várta, és kántálta, ahogy a gyerekek szokták, hogy induljak már futni. Mert alig várja, hogy drukkoljon... Szó nincs róla. Ő ugrálóvárazni szeretett volna már az apukájával. Meg is beszéltük Ralival, hogy játszanak kicsit, aztán hazaviszi a gyereket és nem várnak ebédre. Így aztán Katának még sok szerencsét kívánva mentem popsit riszálni Boombatucadara. Ez a keszthelyi dobzenekar, és olyan zseniális, hogy a mai futózenei válogatást nekik szentelem.
 |
| Boombatucada |
 |
| Katának még a füléről is rajtszám lóg |
Szóval jött az én heroinám, Kata, és nekivágtam. Olyan szép helyeken vezetett az út, megunhatatlan: a belváros, Kastélypark (itt játszódik egy mesém: Az előkelő hattyú), a Balaton part, a városi park. Egész elképedtem, milyen szép és rendezett Gyenes, kedvem szottyant odaköltözni. Viccesek voltak a szurkolók az út szélén a napozóágyakban a kapujuk előtt, volt egy elmés lakó, aki kihozta a slagot és vízpermet függönyt állított a futóknak. Mekkora! Tök lelkesítő volt az egész. Pokoli hőség volt, de bőven akadt frissítő pont. Locsoltam a vizet arcomba, fejemre, hátamra boldogan.
 |
| És zengjük együtt ismét: Nekem a Balaton... |
Elértem az utazósebességet a bevezető 1,5 K után, innentől tényleg csak arra figyeltem, hogy 170-175 közti pulzustartományban maradjak. Valahol ugyanis azt írták az okosok, hogy 10 kilométeres versenyt ideálisan a max pulzus 85%-án kéne futni. Rájöttem, ha van erőm boldogan vigyorogni az emberekre, akkor jól futok. Így aztán végigvidámkodtam az egészet, és még az égiek is küldtek ehhez segítséget egy futótárs-adag formájában. Még a gyenesi egyenes előtt valahogy egymás mellé kerültünk egy Apu korabeli futóval, és olyan jó ritmusban futott, hogy én is átvettem, mentünk együtt. Aztán már én húztam őt, aztán ő engem ésatöbbi, úgyhogy az utolsó 2 km-re kanyarodva meg is beszéltük, hogy ezt bizony már együtt fejezzük be.
És ki várt a célban??? Hát az én lovagom, aki mégis visszajött a városba az ebédlőasztal mellől, hogy meglepjen és lássa a befutót. Szeretem!
Gratulálok Katának, akivel csúcs élmény volt váltózni, és aki természetesen szép eredménnyel teljesítette a félmaratoni távot is! Gratulálok minden kerekesszékesnek és handbike-osnak, oltári inspiráló, amit csinálnak, főleg amikor lehagynak! Gratulálok Virágnak, aki 8., ismétlem nyol-ca-dik lett a nők között! Gratulálok Alízéknak, akik elképesztő céljukat, hogy 1:50:00-en belül hozzák a versenyt, teljesítették! Gratulálok Csongornak, aki - saját elmondása szerint - szinte átvetődött a mellette futó csajon, hogy órán belül tolja magát, haragost szerezve ezzel. Mit meg nem teszünk, ugye....
 |
| Alízék befutója |
A FélMAMAmaraton 13. helyezett lett a női csapatok között 2:11:13 mellett.
Én pedig 1:06:19 idővel 156. helyezettként végeztem, és 56. helyezettként a csajok között.
 |
| FélMAMAmaraton |
A legnagyobb sütiség!
A futás élmény százszor fantasztikusabb volt ezúttal. Annyit sajnálok, hogy a barátaimmal nem volt idő fecsegni, valahogy nem úgy alakult, de biztosan lesz legközelebb.
A Balaton tényleg a legcsodásabb hely a futáshoz. A következő rész előzetese pedig: az athéni halál, honvéd, Alien, táplálkozás...
ps: A legtöbb képet az esemény honlapjáról lopkodtam.
ps2: Mostmár veszek egy futónadrágot, mert túl ágrólszakadt vagyok.
ps3: A "bokros teendőket"megúsztam, de még 3-4 napba beletelt, mire rendbejött a pocakom.
Ez pedig az eheti tribute a keszthelyi Boombatucadanak - szív küldi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése