Drukk.
Volt egy mini szerelmem az egyetemen. Ha jobban belegondolok, valószínűleg már az első randin érezhető volt e szerelem szerény jövőképe: miközben én úgy készültem éppen meggyújtani a cigimet, hogy a másik még javában parázslott a hamutartóban, Ő arról mesélt, hogy mennyire imád futni és mekkora félmaratonista. Én próbáltam ennek a szenvedélyes bejelentésnek a lényegét feldolgozni lelkesen, de inkább megijedtem: "Te jó ég, mi lesz ebből..." És most, Tudodki, itt állok, és holnap félmaratont futok anélkül, hogy bárki korbáccsal kényszerítene. Trú. Te jó ég, mi lesz ebből...
Drukk.
Már egy hete csak a Mamasitára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Az én Anyukám ugyanis pár évvel ezelőtt még nyomatta a 7 km-ket csapatban itt a KH maratoni váltón. Ekkor én még ott tartottam, hogy a háztömböt sem bírtam körbefutni, a járókeretes mamik is lesprinteltek bárhol, bármikor, és hét kilométer lekocogása akkora teljesítmény volt az én szememben, hogy elgondolkodtam, tán Anyukám nem is földlakó, hanem tralfamadori. Nos, továbbra is azt gondolom, hogy Mamasita tralfamadori.
Holnap ilyenkor már én is tralfamadori leszek visszavonhatatlanul.
Drukk.
Kicsit párás szeműs itt állni ennek a kihívásnak a felénél. Igazából elképesztő, hogy 5 hónap alatt ide jutottam. Lefutottam 499 km-t, 73 alkalommal keltem fel a székből ezért, 61:35:58 alatt elégettem 44.000 kcal-t. 12 hete pedig csak erre az egyetlen egy versenyre készülök. Vicces, hogy nem csak a maratoni táv felénél, a felkészülés felénél, de a mamihájam felénél is tartok. Sikerülni fog. És ha sikerül, akkor -ha megesz a fene- akkor is fel tudok készülni Athénra. Még akkor is, ha - természetesen - nem érzem magamat felkészültnek.
Drukk.
Egyebekben összekaptam magam:
1. Megvan a vakító fehér sityak, hogy ne kapjak napszúrást. Pipa.
2. Megvan a gatya, nem vagyok többé ágrólszakadt. Pipa.
3. Lőttem űrkaját, amit holnap biztos nem próbálok ki, de mostantól a hosszúfutásokon, vasárnap tesztelgetni kezdem.
4. Holnapra a titkos recept szerinti izofreccs bekészítve. Pipa
5. Glikogén raktárak feltöltve a legdurvább mérce szerint: Beolvasztottam Xavér összes megmaradt Húsvétra és Mikulásra kapott csokoládé jellegű kakaókészítményét, sodóvá alakítottam, ez lett a mai desszert: vajas piskóta kocka émelyítő csokifolyamban. Pipa
6. Elmentem az előbb átmozgató futásra, kb. 5 km-re. Nagyon vidám menet volt, kikerültem a vihart is. Eszembe jutott, hogy ezt az utat nem bírta a szervezetem ősszel. Most meg ez a laza átmozgató. Sokat tanulok ebből ám. Kitartásra tanít és hitre abban, hogy attól még, hogy valami elképzelhetetlennek tűnik, kitartó munka árán idővel a küszöbén állhatunk. Onnan szép visszatekinteni. Pipa.
7. Összeraktam a zenéket is. Gyakorlatilag összesöpörtem minden muzsikát innen a blogról, az fog szólni holnap. Vagy nem fog szólni semmi. Majd ahogy érzem.
8. Teló töltőn, pulzusmérőben elem kicserélve.
9. Csinszka babának a kajái holnapra elkészítve.
10. Fejben tartom, hogy megígértem, ha holnap rosszul vagyok, leállok és elengedem a versenyt.
Drukk.
Hogy eltereljem másfelé a gondolataimat: megvan a jövő évi egyik nagy kihívás: Ultrabalaton, MiCsodaNők színekben. Már meg is indult a szervezés, annyira felspanolt mindenkit a sok lelkes beszámoló az idei flowról. Csupa szuper, elszánt csaj, csupa jó ember, csupa egyéniség. Megígértem: ha menni fog novemberben az athéni 32 km hegynek fel, akkor a balcsin is menni fog. Éjszaka is. Úgy legyen.
Drukk.
Most megyek a Kiccsaládomhoz, de ne feledjétek, bejelenteni valóm van, kicsit át fog alakulni itt minden. Most azonban reklám. A következő részek tartalmából: Coming Out.
Ez pedig az eheti örömzene - szív küldi - EK ONG KAR SAT NAM:
Ez Nika most:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése