A puding próbája a holdfogyatkozás

Ez a szerdai nap... ó, bár mindegyik ilyen lenne.

Anyukámnál töltöttem a napot, nem is akármivel csapattuk az időt: farsangi jelmezt kreáltunk Xavérnak. Halacska lesz. Elkövettem ugyanis egy hibát, nevezetesen megkérdeztem, mi szeretne lenni. Mielőtt kitalálja jövőre, hogy ő bizony csíkosfejű nádi poszátának öltözik, legközelebb én teszem majd a javaslatokat.

Érte aztán mindent...

Nem bántam meg, hogy belementem ebbe a mókába, mert:

1. Mindent a gyerekért! Álmatlan éjszakákat töltöttem a halacska jelmez kigondolásával
2. Nagyon hangulatos volt Anyuval tölteni a délelőttöt, alkotói mámorban, cseverészve.
3. Az, hogy nem bérelt a cucc, presztízskérdés. Vagyis inkább...
4. Nem nagyon lehet kapni, bérelni halacska jelmezt, ahogy csíkosfejű nádi poszátát sem.
5. Idomulnom kell a gyessel teli pénztárcámhoz.

Aztán jött a nap következő csodája: Rali, a férjek gyöngye, megajándékozott az ÚJ FUTÓCIPŐMMEL. Hát nem fantasztikus??? Igazság szerint roppant zavarban voltam, mert még az életben nem mertem ilyen drága cipőt venni (nemhogy gyesen), másrészt a zuram sem szokta utánam vágni a kártyáját azzal, hogy no, asszony vásárolj!, bármennyire is kiváló a főztöm. Végül a fogyasztói révület felülkerekedett a lelkifurdalásomon.

(Tudni érdemes továbbá, hogy hónapok óta gyűjtöm a kétszáz és száz forintosokat, amiket erre a cipőre szántam, de így most félreteszem az útra, vagy a nevezési díjakra...)

Futó közhely: lényeges a jó cipő. Erre most először teljesen ráparáztam, mert mostmár komolyabb távok jönnek, mert fájt a csípőm, térdem, bokám, mert megjelent az első véraláfutás a lábamon, mert alig van már talpa a réginek, mert egyetlen embert ismerek személyesen, aki lefutotta a maratont, és Ági szintén azt mondta, hogy nagyon fontos.

A vásárlás megkezdése előtt, én a csíra kezdő a következőket tettem az ügyért:

• Letettem a nagyesküt, hogy ez egyszer felülemelkedem önmagamon és NEM SZÍN alapján választok cípőt.
• Letettem a nagyesküt, hogy szaksegítséget kérek és nem  próbálok egymagam okoskodni.
• Utánamentem a témának, és többek között ezt a cikket is vagy ötször elolvastam: Megfelelő futócipő választása.
• Megcsináltam a vizes próbát, ami alapján én megállapítottam, hogy a lábam szupináló,a szaki pedig később azt, hogy enyhén pronáló... Így megy ez!
• Jó kislányként elvittem magammal a régi, elkopott cipőmet, majd a kocsiban felejtettem... Így megy ez!

Okoztam egy finci meglepetést a boltban. 80 kilós töltött galambként betoppantam, épphogy a homlokomra nem volt kitetoválva, hogy ultrakezdő. Majd közöltem, hogy feltétlen segítségre lenne szükségem, hosssszúúúú távfutásra keresek magamnak megfelelő cipőt. Nehéz az ilyet komolyan venni. Nem neheztelek az eladó csajra a pofavágás miatt. Főleg, hogy utána durván fullos kiszolgálást kaptam.

Szóval a jobb lábam enyhén befelé dől, 8-as a méretem, széles a lábfejem, magas a rüsztöm, x lábam van és csámpás is vagyok. Mégsem reménytelen, elém tettek vagy nyolc pár cipőt! És futkároztam a folyosón boldogan, és álltam nagyon tudományosan a speciális lábvizsgáló lapon, míg nem a cipők száma két párra nem csökkent. Ez viszont óriási dilemma volt. Az Asics annyira idomult a lábamhoz, mintha az én csülköm lett volna a gyárban a minta. A Nike pedig annyira felfogott minden ütést, mintha a margitszigeti futópályát a lábam alá szerelték volna. A szaki csaj azt mondta, azt az érzést keressük, mintha semmi sem volna a lábamon. Ennél még azt is könnyebb volt eldönteni, hogy kihez menjek férjhez...

Fény derült arra is, hogy visszér problémám van, amire vettem kompressziós szárat dzsásztinkéjsz. Erről többet és viccesebbet itt olvashattok Winkler Robi tollából.

Végül bár a semmihez az Asics jobban közelített (innen üzenem Ralinak, hogy Horatio is megmondta "A semmi is néha valami"), a lábam megkímélése érdekében végül a Nike mellett döntöttem.

Aaaand the winner iiiis

Hát ő az én Lunar Eclipse-em, Holdfogyatkozásom. Nincs is nálam boldogabb. Már megint itt van a szerelem... Az estét már együtt töltöttük az első 5 kilométeren, mert nem bírtam ki, hogy ne rohanjak kipróbálni azonnal. Fantasztikus már elsőre is, lenyűgöző a különbség, ugráltam a dzsellin fáradhatatlanul. Várhatóan ez még jobb és jobb lesz, ahogy töröm be a cipőt. Csípőmet nem éreztem, szokásos fájdalmakat nem érzetem, nem ment a térdem és a bokám erre arra, sokkal jobb volt az általános közérzetem edzés után.

Konklúzió:
Amíg nem futottál egyben, nem tudod, de t-é-ny-l-e-g k-r-i-t-i-k-u-s p-o-n-t a j-ó c-i-p-ő!
Nagyon örülök, hogy segítséget kaptam hozzá. Köll az, köll az!
Most már tényleg nincs mentség!