2013. február 2., szombat

Januári újratervezés nulláról - Alapozó szakasz

Nézegetve a szilveszteri mulatozás képeit, amiken még mindig terhesruhában díszelgek, levedlettem minden büszkeségemet.



Visszamegyek oda, ahonnan 2010-ben kezdtem. Leporolom azt a kezdő edzéstervet, ami megtanított futni. Akkor borzasztóan bevált, méghozzá úgy, hogy a kezdet kezdetén a háztömböt sem bírtam körbefutni, illetve leelőztek a járókeretes öregek.

Úgy tervezem, március 18-ig, ami pont a 32. szülinapom, nem is foglalkozom mással, csak az alapok alapjának legalapvetőbb megalapozásával.

Így a januári eredmények tükrében azt merem mondani, hogy ez egy értelmes gondolat. Az edzőtervet felfejlesztettem heti 4x 40 perc futásra és jelenleg is ezt futom. Nem fáj semmi, kezdek rohamosan formába lendülni, rettenetesen élvezem az egészet.

Ennek első 8 hete a következőképpen néz ki:



Most az 5. hét végén járok, nagyon kényelmes. Épp tegnap futottam a már emlegetett Coopereket. Úgy érzem folyamatosan, jóval több is menne, mindenesetre nem kockáztatok. Mindennek eljön a maga ideje.

Emellett muszáj mielőbb kicsit lefogyni, így túl nagy a terhelés. Zoli nagypapa mondta mindig, aki háziorvos volt, hogy a túlsúly olyan, mint egy hátizsák kövekkel, amit még a WC-re is cipelünk magunkkal. Ki akar túrahátizsákkal trónolni... Tetszik, nem tetszik, ezúttal nem úszom meg fogyókúra nélkül. Januárban próbálkoztam azzal, hogy nem eszek kenyeret, tésztaféléket, sütit egyáltalán. Nem ment. Ennek valószínűleg az az oka, hogy mostanában otthon sütöm a kenyeret a családnak. És az az illat... Próbálkoztam azzal is, hogy elhagyom a vacsorát és csak egy joghurtot eszem. Nem ment. Mindig éjszakai falás lett a vége, ha valamelyik gyerkőc felkeltett. Most 5 napja a 90 napos fogyókúrával próbálkozunk. Azért a többesszám, mert Rali is beszállt a buliba, aminek én úúúúgy örülök. Tegnap a gyümölcsnapot közösen átvészelni és egymáson röhögni ("Te, a kolbász az gyümölcsnek számít?") korántsem volt olyan gáz, mint egyedül, mint a kisujjam.

Szóval valahogy így képzelem az elejét. (Bár az ütemtervek készítésében világbajnok vagyok, betartásukban kutyaütő.)

2 megjegyzés:

  1. Szia Nika !
    Végigolvastalak.... Mindig szívesen olvastam a bejegyzéseidet még odaát a Jk-n . Sokszor inspiráltál . Gratulálok itt is a családhoz és az őszi elhatározásodhoz.
    Próbálom most már én is komolyabban venni a futást. Igaz a 3 . hét végén tartok és hihetetlenül szigorú vagyok magamhoz. Semmi fokozatosság, semmi következetesség. Nyomom, mert nem igaz, hogy nekem nem megy egyben a 3 km .... De sok oldalt végig olvasván rájöttem, hogy bizony elég rosszul csinálom . Így eljött a napja nekem is a fokozatosság elvének bevezetéséhez.
    Várom a további bejegyzéseidet...és kitartást az edzésekhez ...
    Üdv: Bejja

    VálaszTörlés
  2. Szia Bejja!
    Tudom milyen türelmetlenül elégedetlenkedni. Már háromszor elkövettem ezt a hibát, háromszor jártam pórul. Mindháromszor a fájdalom (vagy a térd, vagy a csípő) állított meg. Aztán a végén mindig kiderül, hogy megéri hallgatni a szakemberekre, okosabbakra, tapasztaltabbakra, mert szinte azonnal jön a pozitív eredmény mindenfajta kételkedés ellenére. :) Így megy ez!

    VálaszTörlés