Ha Vonnegut velem futna

Most ez ilyen gondolatfőzelék lesz.

Az első és legfontosabb, hogy soha, de soha nem gondoltam volna, hogy télen lehet a szabadban futni, és ez nem egyenlő egy halálos ítélettel. Azt nyilván tudtam, hogy vannak olyan humanoidok, akik űzik ezt az elfoglaltságot, de ők a Tralfamador bolygóról érkeztek és nekik még van humorérzékük. Az intelligens energiafonalak is megmondták.

Valakinek nagy hálával tartozom, hogy az idei agymenésem és csóriságom (bérlet, futópad...értitek..) végülis kivitt tapasztalati ismeretszerzésre. ÉS TÉLEN FUTNI JÓ! Sőt, baromi jó, ha betartom a következő szabályokat:

1. Kitapasztalom milyen gúnya kell adott hőmérséklethez. Érdekes, sokkal rosszabb túl-, mint alulöltözni. Így például 3-4 C fok körül már csak egy pulcsi kell, meg a sapkám, amit a Nagyikám kötött. (Gúnya alatt még csak nem is valami spéci tralfamadori futóöltözetet értek, hanem lyukas harisnyát, suhigatyát, pólók és pulcsik tömegeit. Merthogy egyenlőre nincs peták a tralfamadori divat követésére, abból főzünk, ami van.)

2. Árgus szemekkel figyelem az utat, nehogy elcsússzak, átessek valamin. Ültem már popsira a Patakparton. Többen röhögtek rajtam. (Segíteni nyilván nem jöttek.) Nem ártana egy csúszásgátló a cipőm talpára, de momentán az sincs. Örülök, hogy egyáltalán cipő van. Lényeg, hogy keresni kell a lehető legszárazabb helyeket, kerülni a pocsolyákat, így a gátfutásba is könnyű beletanulni. Utána be lehet ezt is írni a cv-be.

Csodálatos télen a hóban, főleg este, amikor az utcai lámpák sárga fénye borítja be a környéket. Legalább olyan hangulatos, mint egy pohár fűszeres forraltbor utána az Igazimmal. Az is fontos élvezeti faktor, hogy nem izzadom szét magam, mert a farkasüvöltő szél is könnyű nyári szellővé szelídül, ahogy befűt a gőzmozdony. Még kicsit Rockynégynek is érezheti magát az ember:

Motiváció

Szóval, aki nem tette, próbálja ki. Bár tudom, hogy ez egy tralfamadori szájából falra hányt nagy rakás borsó annak, aki aki a próba előtt áll az időegyenesen. (Hopp találtam egy 22-es csapdáját.) Nincs is taszítóbb elképzelés. Értem én. Így megy ez.

Még egy utolsó erőtlen próbálkozás: itt futok. Hát nem szép???

De igen, szép, fussá' csak tovább, engem nem zavar, brrr....

Még visszakanyarodva Rockyra (Milyen büszke lesz a férjem, ha megtudja, hogy ilyen hosszú írást szenteltem a Hősnek!), vasárnap volt Balboa futás a budai hegyekben, ami után csurgott a nyálam, de még csak addig ment volna, hogy felhúzom a kötelező rokigúnyát, aztán elhullok a negyedénél és ott maradok, mint Nicholson a bokorban. Na de biztos lesz még BALBOA FUTÁS, úgyhogy alig várom, hogy eljuthassak arra a szintre, hogy megpróbáljam. Ecsém, aki polgárpukkasztásból a Citadellára fut nap mint nap, biztos leküldené. Sőt, neki biztos van szürke kapucnisa, meg fekete sapkája, fekete kesztyűje is.

A másik, ami vitt előre az elmúlt napokban, hogy elkezdtem nevezgetni. Megvan a tervezett 10K nevezés a Vivicittára, 6K a Coca Cola Női Futógálára, meg félmaraton a Nike Félmaratonra. Persze próbálom agitálni az embereket, de már csak óvatosan teszem, mert izmosan megkaptam, hogy már megint azt hiszem, ami nekem jó, az mindenkinek jó, futkossak csak a magam szórakozására. Milyen igaz. Ez a nevezgetés amúgy egy kicsit más tészta, mint a téli kocogás. Szerintem. Én ugyanis nem azért nem mentem sokáig ilyen városi futás izékre, mert taszított, hanem mert paráztam. Mert ott olyan fitt tömegek vannak. Mert ott mindenki körbe tudja futni a bolygót egy órán belül. Mert én leszek az egyetlen, akit felvesz a záróbusz. Mert senki sem jönne el velem. Meg ilyenek. Pedig, ha a parafaktort előbb leküzdöm, lehet, hogy már sokkal nagyobb teljesítmények lennének mögöttem. Ugyanis a KÖZÖS FUTÁSOK VICCESEK. Jó a hangulat, itt ellentétben a metróval, mindenki mosolyog. Iszonyú motiváló és teljesen elviszi az embert a tömeghiszti, meg a de-kutyajó-nekünk-együtt és az embert komoly megerősítést nyer ebben a sportban. Büszkülhet egyéniben és többéniben. De tudom, hogy megint a tralfamadori énem beszél.

Ezen a ponton gyorsan beszúrnám, hogy meg is lenne a 2014. évi második célom: FélmaratonMánia 4 évszak. Remélem jövőre is lesz. És itt gratulálok az én Katámnak és Csongorjának, akik fordítva, de letolták a Rómeó és Júlia Félmaratont Veronában. <3

De persze maradjunk az idénnél, a csudijó múlt hétnél és a még jobb mostaninál, ahol tolom az ipart, ahogy azt monnyák nekem. No meg próbálom elfelejteni Ági, maratonista anyuka cimborám fejét és megjegyzését, hogy sokkal jobban tenném talán, ha visszavennék, és idén beérném egy félmaratonnal... Hiszen mi is lenne az athéni szállással, amit már most lőttem... nem vagyok normális...