Január a mérlegen

Hogy azért látható legyen, hogy nem csak a szám jár, hoznám az igazolásomat, hogy itt a háttérben azért nem csak a tervezés folyik, hanem munka is, kérem szépen.

Híven az újratervezéshez, megindultam tök nulláról újra. Pontosan 2013. január 4-én összeszívtam magam és kimentem a frisslevegőre:

Tempót még egyáltalán nem közölnék, mert ezek belesétálós kocogások voltak. És előreengedném, kütyüm még semmilyen nincs. Pulzusszámlálót is ideértve. Ráérünk.

Amire büszke vagyok:

1. Eltökéltség = rendszeresség
Egyetlenegy edzést hagytam ki, és azt is azért, mert egész nap a törpéimmel voltam, nem vihettem őket magammal futni a hátamon.
2. Fejlődés
Betartottam az edzéstervet, mentem, amikor menni kellett, pihentem, amikor pihenni kellett. Gyönyörű fejlődési trend görbét tudna ebből készíteni jópár kollégám. Én nem. :)
3. A FÉRJEM HOZZÁÁLLÁSA
Igazából az első helyen kéne állnia!
...és vigyáz a gyerekekre, ha kell... és érdeklődik mindig, hogyan ment a futás... és biztat... Jesszus, de jól esik! Feltételezem, ő is várja a bombanőt a sztori végén. :) 

Amivel nem kérkednék inkább:

1. Távok
Most akkor mély levegőt veszek, és megpróbálom nem elképzelni, hogy a maraton olyan hosszú, mint az egész január havi össztáv.
2. Idő
Egyenlőre még terhesen is jobb eredményeket futottam. Nem csüggedek. Minden a legnagyobb sütiség lesz, csak skubizzatok!
3. Súly
Nem mozdult el a mérleg 81 kg-ról egy egész hónap alatt. No comment. Belefogtam a 90 napos diétába

Para: a cipőm ehhez a feladathoz már nem tud felnőni. Sírva, de muszáj lesz elengednem. Nagyon kiszolgált, társam a kezdetektől. Gyakorlatilag már nincs is talpa, annyira kopott. Emellett elkezdte leszaggatni a bőrt az ujjaimról és véraláfutásos lett a kisujjacskám. Drága, drága első futócipőm. Nyugodj békében.