Gondolatok a 9. hétről - Fordulat

 Szösszenetek erről a hétről...

Hétfő: ez a futósabbath. Okéoké, nyilván a hétvégi hosszú futások miatt, de akkor is olyan rendszerellenesnek hangzik, nem? Hétfő, a kötelező pihenőnap. Isten megteremté a világot, szombaton megpihen és facebookozás közben benevez egy félmaratonra, vasárnap lefutja, majd a hétfőt felpolcolt lábakkal tölti... Garfieldnak is dzsoggolásra kellene váltania. Nekem a hétfő már hiányérzetet jelent.

Kedd: Még szerencse, hogy kiposztoltam milyen király télen futni, putty, azonnal kitavaszodott. Na nem mintha rinyálnék. Mindenkinek van kedvenc évszaka, hát szerintem a tavasznál nincs szenzációsabb.
A csicsergés és a napsugarak toltak ma végig az edzésen rendesen. Sportpályán futottam fáradhatatlanul. Jött egy 15 év forma kislány. Egy idő után már nem számoltam, hányszor köröz le. Hét Mesterlövészét hallgattam zene helyett, szerintem már vagy harmadszor a teljes adásfolyamot. Hiába, én bírom a Puzsért Csillagközi invázióstul, Jeanne D'Arcostul, médiaribancostul. Egy komplett ifi focicsapat nézett merengő, bociszemekkel: egy kergebirka nő futja a négyszázakat és fennhangon röhög. Így megy ez! Futótérképen megrajzolni a mai edzésemet tovább tartott, mint lefutni. Büszkülök, hogy nem futottam el a gyors szakaszokat, nagyon rendben mentek és élveztem is.

 Szerda: Az edzőterv szerint, ma választhatok 5 kili és a pihenés között. Csinszkával voltam egész nap, Rali későn jött haza. Igazából átpasszolhattam volna a babót a szomszédba 40 percre, de valahogy nem fűlt hozzá a fogam. Nem is értem magam. Eddig mindig hajszoltam minden lehetőséget a futásra. Ma pedig tök örültem, hogy lóghatok. Mi történik? Így aztán a babával röfögtünk este a nagyágyon, a kék cipő pedig a szekrény mélyén maradt.

Csütörtök: Na, a mai futás jó szar volt! Fejben. Meg úgy általában. Nagyon rosszul esett futni. És az a helyzet, hogy eljött az a pillanat, amikor arra gondoltam, hogy örülök annak, hogy most egy pár hétig marad ez a szint. 7-12 kili és nem több, csak kevesebb. Feszítem a határaimat folyamatosan 2 hónapja, és azt hiszem, besokalltam egy kicsit. Boldogságos lesz végre annak örülni, hogy "na ezt lazán lefutottam", ahelyett, hogy "hú, ba..., majdnem beledöglöttem, de ez is megvan". Szóval fejben nem vagyok rendben. Az utca végén vissza is fordultam, de aztán meggondoltam magam és nekimentem a mai távnak is.

Péntek: Éljen_a_pihenés!

Szombat: A fanfárok indulhatnak...

EGYNEGYED MARATON 

Két kör a Margit-szigeten. 10 600 m 1:12:46 alatt. Eddig egyszer futottam ilyen hosszút, akkor rosszabb eredménnyel zártam (9 800 m 1:14:59 alatt), ami most meglehetősen meglepett. Örülünk, Vincent!!! (Mielőtt vérdopping gyanúba keverednék, elmondom, az utolsó két kilométeren már az életemért futottam, azt hittem ott kaparnak el helyben. De azért az az első 8K jól ment.)Megemlítendő jelenségek: ad1. Természetesen tízesével, húszasával előztek engem, de most én is megelőztem vagy száz embert. Ebből kereken 5 egyed futott is. :) ad2. Igazat szólt a szaki a futóboltban, ebben a cipőben nem lehet szaladni a gumimaci futópályán. Duplapuding szétveri a térdemet. Vicces, nem? A pálya mellett toltam hát az aszfalton. ad3. Mindig lenyűgöz, milyen csodás itt a Duna mentén szaladgálni, pláne szikrázó napsütésben, pláne a folyó illatában elmerülve. Sokan nem szeretik, mert túl zsúfolt. Van benne valami, de nekem még így is nagy élmény. Megunni pedig nem tudom, mert ritkán jövök el, messze lakunk. És ha már itt tartunk... Nem éreztem túl jól magam attól, hogy gépjárművel bepöfögtem ide, hogy az egészség bajnoka lehessek, majd ugyanez haza. Meg is lett a böjtje. Ebédre mentem haza, és úgy látszik, mindenki más is, mert kereken 40 percbe tellett kivárni a soromat, hogy a szigetről kijussak. Jó ungarise módra ki kellett fizetni a sorbanállós negyven percet is. Emiatt már lincshangulat kezdett kialakulni a helyszínen. Jó ungarise módra sok vezető azt hitte, előbb jut haza a húslevese mellé, ha nyomja a dudát. Ennyit a békés sziget madárfalvi dalárdájáról. Jó ungarise módra nem lehet kártyával fizetni, nálam meg az extra 40 perc miatt nem volt elég kápé. Jó ungarise módra összekacsintottunk a bódés hapsival, és elengedte a parkolási díjnak ezt a kis fölét. Így megy ez. De még ha így is megy, akkor is ultragáz. Konkluzió: eztán is csak nagy ritkán járok a Margit-szigetre futni, plász, szigorúan bkv banditaként érkezem és távozom.

Vasárnap: Este 9 is volt, mire eljutottam odáig, hogy indulok. Tulajdonképpen már ez is nagy szó, mert megint futásundorom volt. Az ügy el is lett intézve: a 150. méternél elbotlottam és egy oltárit nyaltam a betonon. Térdre estem, úgyhogy már annak is örültem, hogy haza tudtam sántikálni. (Amúgy miért van az, hogy ilyenkor a neneneneneneeee-levegőben-kapálózás a becsapódás előtt olyan, mintha 20 percig tartana?)  Most hétfőt írunk, itt ülök beborogatott térddel, ami még jobban fáj... Mi-cso-da for-du-lat! Jobb ez a blogbejegyzés, mint a Barátok Közt évadzáró epizódja!

Mérleg majd a hónapról készül, de addig is...

Ezek pedig az eheti győztes Tarantino filmzenék futáshoz - szív küldi:

Legújabb láv

 Legrégibb láv

 Ráadás