Tavasz-köszöntő lazsálás

Nem szeretnék túl otromba lenni ezzel a címmel, hiszen ego nem rostokolt az utakon rekedve éhezve, fázva, lemerült telefonaksikkal, benzin nélkül.
Nem. De azért hajtsa már egy meteorológus ide vállamra a kis buksiját és suttogja el fülembe a titkot:  

M I L Y E N  É V S Z A K  V A N ? ? ?

Tudniilik: egy szál rövidujjú pólóban kacérkodtam a kilométerekkel kedden. Utána arra jutottam, hogy ez remek, kis kellemes lóti-futi volt, aztán belegondoltam, hogy még csak 11 C fok van. Mi lesz  itt nyáron 35 C foknál?

Ezek után ránk szakadt az ég haragja csütörtök este. A hóvihar Lillafüreden ért minket, ide menekültünk a Zurammal a való világ elől. Én hetek óta ábrándoztam, hogyan is fogom körbefutni vagy százszor a négy nap alatt a Hámori-tavat, de már annak is örültünk, hogy megközelíthető. Fél méter hó biztos esett, a táj eszményi fehér palástot öltött, ahogy kell.





Hópaplanban futásra nem volt megfelelő cuccom, de hamar beletörődtem, hogy helyette alhatok például 23 órát egyhuzamban anélkül, hogy valamelyik csemetém felébresztene.

Beszélgethetünk a férjünkkel másfél mondatnál többet anélkül, hogy az óvodás nagyfiam közbevágna. (Tegye a szívére a kezét minden kismama most, és merje azt mondani, hogy ebben a pillanatban nem utál...)








Elém teszik a kész kaját, és jó a koszt. (Innen tudni, hogy az ember nyaral: Faltuk még a reggelit is, fejenként egy négy fős asztalét, pedig Rali egyáltalán nem szokott reggel enni és én sem viszem túlzásba.)









Az a legkritikusabb eldöntendő kérdés, hogy vajon folyjunk szét mindjobban az ágyban vagy menjünk felfedező sétára kéz-a-kézben a festői függőkertbe.

Futó lelkifurdalásom persze volt és maradt, de elcsitítottuk a nagyját egy óriási túrával Szentlélekre, másrészt talán ez kellett ahhoz, hogy az első stádiumos kocogitis-undoritisem elmúljon.












Sz'al, ez volt ebben az évben  a legsatnyább hetem. Ezt onnan tudom, hogy még a Runtastic is küldött tegnap az arcomba egy összefoglaló e-mailt arról, hogyan is nem fejlődtem a múlt héten. Minden paraméterem becsúszott a varangy hátsója alá, ezt még taglalták is. Egyszerűbb lett volna küldeni egy üres levelet a tárgyban nagy betűkkel: Ez vicc, ugye?

De hogy szóljon valamiről az eheti összefoglaló:

Kedd: Tepertem, loholtam, 5 kilométerig meg sem álltam, és az eredmény: PB!!! (Personal Best = Egyéni Legsütiségesebb) Namármost, az én kis satnya pébém ötkilin 00:34:34 jelenleg, ami 6:55-ös tempót jelent (min./km). Egy picit illik emlékeztetni mindenkit, beleértve magamat is, hogy kizárólag magammal versenyzek. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy pezsgőt majd csak akkor bontok, ha végre sikerül fél órán belülre tornázni. Meg az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy iggencsak megkedveltem ezeket a keddeket. Ilyenkor intervallum edzést tartok, a tempós futások követik a lazákat, és mindig van cél: túlélni. És ha teljesítettem a lehetetlennek látszó küldetést, akkor kiolvad az arcomra a vigyor. Másrészt a hétfői lazsa után már tűkön ülök.

Szerda: Egy teljesen átlagos 6,5 kilométer a patakparton. Hogy fűszerezzem, breaking news: az én Katám lesz a párom a Keszthelyi Kilométereken. Jelentem, beneveztünk. Jó választás, kellőképp igyekezni fogok, hogy ne nagyon rontsam le az ő idejét. Csapatban fogunk futni egy félmaratont, de hogy ne legyen egyszerű, ő kezdi, aztán nem áll le váltásnál, hanem végigfutja velem is a távot. Így neki két félmaratoni ideje lesz, egy egyéni és egy csapat. Na és mi lesz a csapatunk neve? FélMAMAMAraton. Másik hír: a kismama-idő-gazdálkodásomat tökélyre fejlesztettem. Futás közben tanulok újabban. Előadásokat hallgatok. Marketing, piackutatás, stratégiai-tervezés, stb. Eltereli a figyelmet arról, mennyire izzadok és még hasznos is. Time managementből ötös. És így kerek a világ. Még kezdő spanyol nyelvtanfolyamot kell szerválnom mp3-ban. De az igazi címlap sztori: 

Csinszka fél éves lett

Hát most ennyi.

A következő rész tartalmából: megkezdődik a félmaratoni felkészülés hosszú 12 hete.

Ezek pedig az eheti fűnyírózenék, amikkel Egyéni Legsütiségesebbet lehet futni 5 km-en - szív küldi:

Első a fókusz, vicsor, elszántság, ráhangolódás:

Jöhet az intervallum futás:

És repülőőőőő: