Szoktam merengeni minden poszt után, hogy mi a jó fenét lehet még írni a futásokról, de aztán egy hét alatt csak-csak begyullad a szófosás mirigyem.
Nika előző gondolataiból:
Bekötött térddel hétfőn és kedden olyan voltam, mint egy mániás depressziós. Egyik pillanatban dicsértem a Zurat, hogy felmentést szereztem az edzések alól, mekkora sütiség, nem kell, sőt, nem szabad futni. A következő pillanatban pedig lelkifurdalásom volt, hogy nem loholtam eleget. Mintha bárki is azt várná, hogy ilyen esetekben elnáspángolhasson vagy tarkón lőhessen. Meg ez a hülye gondolat is fészket vert valahol a fejemben, hogy öreg, így keresztet vethetsz a maratonodra. Ennél azért ahhoz több kell... Szánalmas kis túlpörgése a dolgoknak.
Vateráztam egy occó pulzusmérőt. Három hetet vártam, hogy megérkezzen Kínából. Gondoltam, rém költséghatékony leszek. Meg ugye szép piros színe van. Bár ne tettem volna. Igazából működik, meg mindent tud, amit ígértek, de hogy futáshoz használhatatlan, azt elfelejtették piros betűkkel felvésni az információs lapra. Kezdem ott, hogy 5 különböző gombnyomással lehet elérni a pulzusmérőt. Majd ezután még 2 másodpercnyi folyamatos gombnyomás, majd 5 másodperc kézrátétel, hogy komótosan kiszámolgassa mennyi az annyi. Mindezt lehetetlen mozgás közben abszolválni, mert egyrészt lehetetlen, na, másrészt a használati utasítás is külön megmondta, hogy torzulhat az érték. Szóval míg a szessön tart, addig háromszor kiszámolom áll alatt én magam is. Ha nem megyek bele ebbe a felesleges körbe, lenne tavaszi cipője a gyereknek. Újratervezés.
Van itt viszont jobb. Szerdán leváltottam a Homárra való mobilszolgáltatómat. Ezzel együtt járt egy csilli-villi, szép fehér telefon, ami olyan giga okos, hogy idén Nobelre is jelölik. Eddig 3 előnyét tapasztaltam:
1. Blugyblugy. Szól a telefon, ha vizet kell innom. Én nem tudom más hogy van vele, még ha ki is teszek egy kanna vizet az orrom elé, akkor is elfelejtek inni, és örömmámor, ha naponta egy liter víz lecsúszik a másfél liter kávé mellé. Na szóval, van ez az app. Beállítod, hogy mennyit, miből és mikor akarsz inni, ő meg rád szól, ha itt az idő. Olyan hangja van, mint amikor egy üveg sört pohárba öntenek a reklámban. Más emberekre rendszeresen a szívrohamot hozza. Jelenet: Macipark - tolongás a kerítés körül, fegyelmezem a gyereket, hogyan kell úgy bedugni a mézes fakanalat a macinak, hogy ne rázza meg az áram és a féltonnás medve se harapja le a kézfejét. Ekkor bluggyogni kezdek. Sanda idegen apuka tekintet oldalról. Muhaha.
Képes vagyok azt a hangyafarknyi időt is beáldozni egy kis játékra, amikor végre olvashatnék/aludhatnék/sorozatot bámulhatnék. Kismamák tudják, hogy egy kézen meg lehet számolni az ilyen percecskék számát. Aki ismeri a nagyfiamat, az hatványozottan tisztában van ezzel.
3. Megnyílt a futás trackerekben rejlő lehetőségek tárháza. Nincs többé futótérképen rajzolgatással töltött előzetes és utólagos félóra. Nincs megkötött útvonal. Nem kell kockás papíron számolni az átlagtempót. Statisztikát közöl még arról is, hogy hányszor vakartam orrot az első 3 kilométeren, milyen mátrixban rendeződtek az izzadtságcseppek a homlokomon, és már a lépcsőházban is fellőhetem a kollektív-fészbuk-tudatba világrengető eredményeimet. Eddig kétszer próbáltam. Bullshit.
Az első alkalom meglepő eredményt hozott. Nem szabad rám bízni, hogy merre és mennyit futok. Ha feladat van, mint például szerdán az intervallos edzésen, ami a kedvencem lett, akkor megállíthatatlan vagyok. Lelkesedés, motiváció a köbön, örülök minden megtett méternek. Szerdán viszont csak foresztgámposan nekiálltam futni, hogy kipróbáljam a trackert (Runtastic). Kábé 3 kili után azt vettem észre, hogy túrázik az agyam. Ááá, mostmár elfáradtam. Ááá, inkább hagyom ma az egészet. Áááá, mostmár úgyis elcseszett a hét, inább pihenek. Aztán katt. Mi lenne, ha ma lefutnám a hétvégi hosszút? Én lennék a legnagyobb király, ha ma letolnék 15K-t. Gyerünk! Aztán katt. Ááá, mostmár elfáradtam... Hihetetlen idegőrlő és felesleges. Végül csak megvolt kb. 9 km, de nem éreztem jól magam tőle.
Szombaton a gyerkőcökkel voltam egész nap, úgyhogy az eheti LSD vasárnapra csúszott. Ez lett a második alkalma a trackernek, hogy bizonyítson. Vazze, a 8. km környékén lemerült a telefon!!!! Majdnem agyvérzést kaptam, és persze otthon rajzolgathattam a térképemet utólag. Hogy mennyi időt futottam, azt már soha sem tudom meg. Minden piros lámpát kifogtam, úgyhogy biztos jó sokat.
Grétsy tanár úr, álljunk meg egy szóra! Ez a negyedik LSD a sorban: terv szerint 11K. Merengtem merre menjek. Hát, nézzük meg a Városligetet. Aztán gondoltam, irány a Kodály Körönd, aztán már az Oktogon is közel volt. Végül az Operánál fordultam vissza.
A-Z O-P-E-R-Á-N-Á-L!
Eddig azt hittem, oda csak metrózni lehet. Na ki a király???
A-Z O-P-E-R-Á-N-Á-L!
Eddig azt hittem, oda csak metrózni lehet. Na ki a király???
Itt megtekinthető. Majdcsak rájövök egyszer, hogyan lehetne ide beszúrni.
Ezek pedig az eheti győztes békezenék levezető 2 km-hez - szív küldi:
Xavérral a mi számunk:
Karácsonyi stresszűzőm volt:
Esküvői mjúzikunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése