Hósvét

Micimackó gondolt, gondolt, de lefelejtette a legfontosabb eseményt a múlt heti büszkeség tábláról: átalléptem a bűvös heti 30K-t. Egggészenpontosssan 33.980 MÉTER. Ami ezen a héten már 35.540. A következő rubicon a heti 42.195 méter lesz rendkívül stílusosan.

Lássuk a hetet, amire büszke lehetek, mert mind az ötször nekiduráltam magam, noha sem a szép tavaszi időjárás, sem a táj a sonka- és sütihegyekkel nem tekinthető hmmm ideálisnak.

HÉTFŐ:
Komplex meditáció arról, hogyan kéne annyira komolyan venni magam, mint a múlt héten. Uff, én beszéltem. Szerintetek mi lenne az indián nevem?

Kedd:
Súlyos túlzásként értékelem, hogy hóviharban kellett kezdenem a hetet. Lemondtam arról, hogy mindenféle feladatokat végezzek, már azért is le a kalappal, hogy kidugtam az orromat este fél 10-kor a számítógép és a nyuszikás mémek mögül. De megállapítottam, hogy 6,5 K meg sem kottyan.
Mondjuk, ma ez számít a legkevésbé, NZT-48-cal töltött Eddie Morrának éreztem magam, miután megtudtam, hogy megvan egy rég áhított vizsgám. Örömömben, adrenalinba panírozott aggyal még az éves shoppingolást is megejtettem. Köll az! Beleszerettem eme tevékenységem közepette egy futószoknyába, ami olyan rövidke, mint Bridget Jonesé, sajnos úgy is néznék ki benne. Félretettem a projektet.

piesz: Épp itt lenne az ideje, hogy ne Rali suhijában fussak. Ti. ultragáz. Ez kiemelten demotiváló, de őszinteségemet demonstrálandó, bevallom, még mindig nem fogytam egy dekát sem. Egyet sem. De legalább 100x jobban odafigyelek, hogy bevegyem mindennap a pajzsmirigy gyogyót. De legalább gigagyors egy viziló vagyok. De legalább a vizilovakat szeretik. Én mindenesetre nagyon.

Szerda:
A hó maradt, a távolság 8K-ra nőtt. Ahogy múlt héten, a szerdai lóti-futi most is kellően nyögvenyelős volt. Nagy kummogva, de letudtam. Ez nem a rekordok hete! Mondtam már, hogy hóban futni sokkal nehezebb? Nem is kellenek olyan galádságok, nyalánkságok, mint a bokasúly... Fincsi.

CSÜTÖRTÖK:
Rökpe 5 kilometer. Szárad az aszfalt. Soha, de soha, de még akkor se gondoltam volna, hogy 5 kilométer rövid táv lesz. Ezt most nagyon nagy arccal kijelentem. Épphogy bemelegedtem , már otthon voltam. Ha valaki nekem ezt 3 hónappal ezelőtt monnya... Tele a puttonyom viszont azzal is, hogy késő este futok. Ti mire szavaznátok? A reggel 5-kor felkelésre, vagy a hulla fáradt este fél 10-re? Én mindig a reggel 5-kor felkelésre, sajnos kivétel reggel 5-kor.


PÉNTEK:
Tojásfestés. Tadam:

SZOMBAT:

Innen egészen bedurvult a dolog. Először agyonettem magam Anyucinál, amitől beszundiztam, majd alig két óra múlva most-vagy-soha alapon kimentem kocogni a Hajógyárira. Pont nem esett, de az eső elárasztotta korábban az ösvényeket (tudjátok, ami a Világzenei Színpadhoz, illetve a Metál sátorhoz vezet szebb napokon). Mindegy, csak 5K volt a penzum, hazagurultam, miközben a rosszullét környékezett. Kéjes mámorban számoltam ki, hogy akkora menőbenő vagyok, hogy az elfogyasztott tizenöt kalácsbuciból kettőt el is égettem.

VASÁRNAP:

LSD. 11K
A csokitojás vadászat az istállóban nagyon muris volt. Meg kéne kérdezni a brit tudósokat, hogy mennyi adrenalin tolul ilyenkor egy gyerek agyába... Utazás, zabálás, zsuga, zabálás, utazás. Éreztem, hogy ez lesz a legnehezebb. Ha vasárnap, akkor LSD, ezen a héten 11K. Drága sógorom felajánlotta, hogy szívesen kitesz a végső úticél előtt 11 kilométerrel, oszt' oldjam meg.  Hero lett Rali, mert bevállalta egyedül a gyerekek fürdetését, én pedig heroina, mert elindultam a balatoni éjszakába. Keszthely ultrapara sötétedés után. Olyan kihalt, szedtem a lábam, hogy olyan helyen legyek, ami rendesen kivilágított. Beparáztam az autóút mellett, aztán a mólón, aztán a parton, aztán bevettem a spuritablettát és tűnés haza. Hogyan tudnám megvédeni magam? Mondjuk, ha nekiállnék visítva énekelni, biztos világgá szaladna a támadóm. Ezek után kicsit hátborzongató volt, hogy Németh Györgyi is pont erről írt a futóblogján. Köszönet érte. A fizikai állapotom? Az Axiom B.McCre kapitányának éreztem magam:

Pár szó a heti zenegyűjteményemről. Nos, van az úgy, hogy nagy levegőt vesz az asszony, és a 4-5 éve porosodó polc tartalmát kiszórja a nappali közepére, majd rendet vág. Így találtam rá a 2005/2006-os egyetemi tanévem egyik Válogatás CD-jére, aminek a neve Malvin. Kiváló futózenék vannak rajta. Akkor még nem futottam, úgyhogy nem tudhattam. Jó kis nosztalgia futam volt ez a ma délután.

Ezek pedig az eheti futózenék, a Malvin Válogatás CD tartalmából - szív küldi: