2013. május 27., hétfő

Nekem a Balaton a Riviéra - Keszthelyi Kilométerek I.

Ha van a világnak egy finci szeglete, ami számomra maga a Paradicsom, az nekem a Balaton. Őszintén szólva én nem is értem, miért járnak az emberek a messzi tengerpartokra, ahol randa, rettentő, rémséges rákokkal találkozik az ember úton-útfélen; ahol kihányja a belét, ha egy izmosabbat kortyol a frissítő, enyhén ízesített tengervízből; ahol minden tele megy homokkal, értsd minden, és ennél jobban nem is részletezem. Vagy ami még rosszabb: egy szálloda feszített víztükre, ami után triplakokkkolino sem űzi el a klór szagát.

Budapest várhat, míg vége van a nyárnak


Ezzel szemben ott a csodálatos Balaton. Gyerekkoromban mindig azt vártam, én a betonbúvár, hogy Anyáék intézzenek legalább egy hét nyaralást a Paradicsomban. Menjünk üdülőbe, tegyenek le egy szegről-végről ismerősnél, küldjenek vadidegenekkel táborozni, részletkérdés. Csak menjünk. Utánozhatatlan luxus a badacsonyi naplemente Fenyves magasságából kémlelve, szúnyogfelhőkön át; az ínycsiklandozó, kicsit állott Balaton illat; a zacskós kakaó kiflivel reggelente a teraszon; teleportálás haza a siófoki Renegate-ből; zötyögés a századosztályú, büdöskoszosfullasztó vonaton Széplakig; a sosem drága és sosem olajos hekk - a palacsinta - a kukorica a parton műanyag tálcán; Kinizsi 100, hogy már combig érjen a víz; halászlében vitorlázás; éjszakai fürdőzés és sok-sok szerelemnek hitt izé. Hosszabban tudnám folytatni e közhelylistát, mint Tolsztoj, de szerintem mindenkinek világos a mi van-mi van.

És persze nem jött, mert ilyenek a kék szemű lányok...

Néha megfordul a fejemben, hogy az érdek is vezérelt a házasságomban, mert a férjem balatoni srác. Így talán én is picit, de legalább a kisujjam, balatoni lehet. Meg ugye mindig azt mondják, hogy az ember a gyerekében szeretné megvalósítani, amit maga elmulasztott: balatoni nagyi represent!

Na ezért a szívem csücske a Keszthelyi Kilométerek! Nagyon vártam, hiszen pontosan tudom, milyen jó a parton futkosni. Vidám, barátságos, bensőséges, elérzékenyülök.

by Intersport Keszthelyi Kilométerek

A Kiccsaládunk már pénteken elutazott. Ezzel sajnos buktam a Coca Cola Női Futást, amire korábban neveztem, de volt kiknek drukkolni gondolatban. Érkeztek is a hírek már a nap folyamán. MiCsodaNők, a legnagyobb elismerésem, éljen-éljen-éljen!

Viva Csajok

Vidám, integető csajok egymás hegyén-hátán, és legnagyobb meglepetésemre száz éve nem látott újabb erasmus cimborám Máté, aki egyedüli pasiként a csicsergő had közepén a hatos tempót tartotta. Nem kevés irigye lehetett. Micsoda megtisztelő feladat. Én is lennék iramfutó valami pasiversenyen. Csak épp látom magam, ahogy egyedüliként, néhány kilométerrel a teljes mezőny mögött a hetes tempót diktálom, de vadul és lelkesen. Majd felvesz a záróbusz. Muhaha.

Lucky man


Számomra a hétvége fő attrakciója a gyerekek futóversenye volt szombaton. Hiszen itt az én négyéves harcosom, aki boldogan mondott igent a részvételre, amikor megtudta, hogy ajándék befutócsomagot és érmet kap a győztes. Győztes pedig minden gyerek, akinek sikerül lefutnia a távolságot. Ő a legkisebb vágtázók között kapott helyet, úgyhogy 250 méteres pályán kellett teljesíteni. Itt muszáj elmondanom, hogy elfogott a nosztalgia, hiszen 3 éve, amikor először húztam nyúlcipőt, én sem tudtam 250 méternél többet megtenni egyhuzamban.

Rajt

A gyerek nevezésnél már elöntötte a nyári meleg a főteret, és mint minden eseménynél, itt is érkeztek a kíváncsiskodók, futók, folyt a délelőtti csatangolás, nézelődés, teraszi kávézgatás. Én is azt vettem észre magamon, hogy totál túllelkesedtem ismét, magyarázok a gyereknek egyfolytában, milyen jó is lesz ez, mit kell csinálni, hogy kell csinálni, örültünk a rajtszámnak, a karkötőnek. Én jobban, mint ő. És ismét akadt a szervezők közt olyan, aki üdvözletét küldte anyósomnak, aki a fél várost matekra tanította. Ilyen Pesten kábé nem létezik, én pedig odavagyok az ilyen emberközelibb helyzetekért, úgyhogy bocsássatok meg, ha ilyen fityfiritty dolgokat is megírok...

Cél


Délután aztán felkerekedett Anya, Apa, (Annapetigergőmostnem) Mama, Csinszka és főhősünk: Xavér.


Megérkeztek Katáék is, a másnapi futótársam és családja. Náluk is versenyhez állt a két gyerek, Milán és Réka. Én úgy örültem Katának! Lakótársak voltunk az egyetemen és az az igazság, hogy nagyon tud hiányozni, mert már az is csodaszámba megy, ha évente egyszer látom. Innen a nagy öröm! Félmaratonra neveztünk párban, de annyi csavarral, hogy Kata futja az első felét, majd nem áll meg, hanem lefutja velem a második részt is, és ezzel egyben élete első félmaratonját is. Így lesz nekem 10,5 K, neki 21 K.

Az útjelző arc
No de vissza a gyerekek rajtjához. Láttam a srácomon az izgatottságot, ami aztán észrevehetően átcsapott parába. Kicsit megijedtem, hogy ez megint az a helyzet, amit a gyerek nem akar, csak a zanyja erőlteti. Hiszen még csak négy éves lesz. Muszáj ezt? Jó ez egyáltalán? Nem csoda, hogy meg van ijedve, óriási a tömeg, hangos a zene, hangos a konferanszijéé, óriási a zűrzavar.Végül úgy döntöttem, hogy ez versenydrukk, főleg azután, hogy kérdésemre, szeretne-e velem futni vagy inkább egyedül, ő bevállalta, hogy biza odaáll anyu nélkül a versenyrajthoz. Így aztán odaállítottam a vonalhoz, mondtam, hogy a Bohócot figyelje, aki előttük fut és mutatja az utat. Én pedig várom a célban. Annyira tündériek voltam ezek a kis mauglik ott felsorakozva.



Ezen a ponton, őszintén mondom, előjött belőlem az állat, én úúúgy drukkoltam a gyerekért, mintha az élete múlna rajta, a pulzusom 200 fölött zakatolt. Azalatt az 5 perc alatt, míg futott én magamból kikelve üvöltöttem a hajrát, mint egy elme-hagyott, ugráltam egyhelyben, de olyan magasra, hogy rúd sem kellett volna egy sikeres rúdugráshoz, tapsoltam, hogy vöröslött a kezem, visítottam, rúgkapáltam. Szasza pedig küzdött és böcsülettel megérkezett 5. helyen. Mondta halkan: "Anya, én elfáradtam". Én pedig repítettem a magasba, szorongattam, mintha a háborúból jött volna vissza, sikítoztam a szerencsétlen pára fülébe, hogy sikerült, hogy mennyire büszke vagyok rá, hogy ő az én bajnokom, és mindjárt elbőgöm magam itt a billentyűzet felett. Na ilyen Anyának lenni. A konferanszijéé amúgy vagy hetvenszer ismételte el a hozzám hasonló félőrült szülőknek, hogy ne másszanak be a pályára, hanem a szélén várakozzanak. Szerintetek meghallottam? Szerintetek bárki ott meghallotta?

a piros napellenző

Szasza megkapta az érmet, azonnal kérte, hogy vegyük le róla. Végre leszedték róla a drága szülők a rajtszámot is és a karkötőt is. Viszont a zsákmányt boldogan kebelezte befele: almalé + csokis műzliszelet. Aztán immár diadalmasan igyekezett a gyerekeknek kirakott miniautókhoz, hogy beszálljon és rúgkapálás mellett, alig lehessen onnan kiszedni a továbbiakban.


Milánnak és Rékának gratulálok! Milán 2. lett a kismukker kategóriában, ahol Xavér futott. Dobogóra állt. Réka pedig 4. lett annak ellenére, hogy jól fellökték a rajtnál. Hányadiknak fut be, ha nem így történik? Most azt képzeljétek el, ha én tajtékoztam, Kata, a másik büszke anyu mit érezhetett!


Hát ezért lett a csapatnevünk másnapra... Na mi is?


FÉLMAMAMARATON

ps: a képeket a verseny honlapjáról lopkodtam.

Ezek pedig az eheti kötelező körök a Balatoni futáshoz - szív küldi:








2 megjegyzés:

  1. Ah, you know what... I'm reading every post here. Usually google translate goes a good job, but this time I got this:

    "If you have a Finci corners of the world, which to me is a paradise of me left idle . Frankly, I do not know why I go to the people on the far shore to where ugly, terrible, terrible cancers meet people every road-side, where vomits his guts, if there is a larger sip a refreshing, lightly flavored with sea water, where everything is full go sand , read everything and more than anything not go into details. Or, even worse, a near-stressed water surface, after which it pursues triplakokkkolino not smell of chlorine."

    I hope the next one is easier to get :)

    VálaszTörlés
  2. Háháá, Máté - 6:00 elől futottam végig ezen a versenyen és szerencsére nem is ért utol! :D
    JÓ a blogod nagyon, hajrá a tervekhez, jó futásokat!

    VálaszTörlés