A startpisztoly eldördült – a maratoni (f)elkészülés 1. hete

Nemrég ez az egész még a jövő szürke homályába veszett. Aztán csak eljött 2013. június 24, hétfő. Megkezdtem ennek a felkészülésnek a maratoni, utolsó részét, 20 hetem maradt.

Csak ismétlés gyanánt: Heti négy edzés, közte egy-egy nap pihenővel. Hétköznap 1-1 óra jóleső futás, vasárnap hosszú, ezen a héten 20 K.

Őszintén szólva, hétfőn épphogycsak meg tudtam győzni magam, hogy hajnalban felkeljek és elinduljak. 5 percig mantráztam, hogy ez az első hét első napja a maraton felé, jó lenne tán nem elbaszarintani. 5 percig mantráztam azt is, hogy ha most felkelsz, jól indul a nap, nincs lelkifurdalás, és nem görcsölsz egész nap azon, hogy jaj, mikor megyek ma el kocogni. Aztán kiléptema kapun és minden szuper lett. Mostanában sokat futok a körvasútsoron, amit azért szeretek, mert egyáltalán nincs forgalom, és a Balatont idézi. Pont olyan, mint mondjuk Vonyarcon a vasúti töltés mellett döcögni.

Pipa: 8,3 K

Szerdán könnyebben ment a hajnali kelés, mert bejött a harmadik mantra, ma még el kell vezetnem Keszthelyre, aztán jön a családi haddelhad, vagy most elmegyek vagy soha. Emellett felvillanyozott a hétfői csodálatos ébresztő emléke. Hiába az álmosság, utólag mindig bebizonyosodik, hogy marhára megéri. Csak kikelni nehéz. Csak kikelni nehéz. Csak kikelni nehéz.

Pipa: 8,9 K

Pénteken nem bírtam felkelni. Itt a Balatonon engem megszáll az álomkór. Nem vicc. Este 9-kor már húzom a lóbőrt, ha lehet, akár délelőtt tízig, aztán tolok még egy kis délutáni szunyót is. Kis túlzással csak enni kelek fel. Azt viszont sokat. Délután a nagyszülőkre bízhattam a törpéket, én pedig – lelkifurdalásomat csökkentendő - elkocogtam a Libás-strandon (láv) túlra, a sokat Gyenesnek. A nádas illata, a nyaralók hangulata, a horgászok morgása, a tó csillogása… Eszményi. Nekem pedig meg sem kottyan 8-10 K.

Pipa: 9 K

Eljött a vasárnap, én pedig kötelességtudóan kipattantam n6 körül. 20 kili volt a cél, de nagyon paráztam, hogy nem fog menni, ha „csak úgy” futok. Ehhez képest hihetetlen meglepetéseket tatogatott ez a nap. Balatöngyörök felé vettem az irányt, ugyanis Alíz mondta, arra izgalmasabb, mint Balatonberény felé. Csodálatos környezet, ideális futáshoz, csak ajánlani tudom. Egészen meglepődtem, milyen szép, rendezett a környék, a bicikliút. Azonnal elképzeltem, milyen fantasztikus lenne a zurammal tenni itt egy rémromantikus miniszabi alkalmával még idén. Egy lélekkel sem találkoztam az utolsó 3 kilométert leszámítva, se biciklista, se futó, se gyalogos. Csak a természet neszei és mindent betöltő illata, meg a kellemesen hűs hajnali levegő. Mennyei. Gondolom azért nem jött senki szemben, mert csak tralfamadori kismamák vetemednek arra, hogy vasárnap, a nyaralásuk, pihenésük közepén ilyen korán keljenek, hogy dógozhassanak. Beteges, tudom!

És tök jól ment! Jobban, mint a versenyen, az hétszentség! Amikor a fülembe duruzsolta a némber, hogy 16K, és én még mindig lendületben voltam, ott, kis magányomban, valahol a gyenesi nádasban, elkezdtem rázni az öklömet, hogy igenigenigen. Nem tudom mi a titka. Biztos több faktor játszik: egyrészt én magam nyugodtabb vagyok versenyen kívül, a tempóm is lassabb, hűvösebb volt sokkal, kisebb volt a szintkülönbség, kiegyensúlyozottabban edzettem előtte a héten, megszánt éjjel álmomban a jótündér, a csillagok állása és a holdfázis. 2 hónapja a 8. kili volt a fáradási mérföldkő, 1 hónapja a 13. kili, most a 17.  „K* jó vagyok vagy k* jó vagyok?”

Most kisdolgozni is voltam, jól meg is szaggattak a szúnyogok. Ritkán irigykedem a férfiakra, de ilyenkor azért elsárgulok, és halk átkok, kígyók, békák szivárognak ki a fogaim közül. Ó és még valami:

A mai volt az első zselés élményem! (Mint valami kondom reklám…) Vettem ilyen tubusos űrzselét, ez volt az első tesztnapja. A doboz szerényen azt állítja, mindenfajta ásványianyag é s energia pótlására alkalmas az egy órát meghaladó edzések közben. Gondolom, ha arra van szükség, menet közben térdprotézist is növeszt nekem. Azt szaki javasolta, hogy ezt a csomagolást próbáljam ki, mert a tubust vissza lehet zárni, a zacskósat, aminek a végét kell letépni, azt viszont egyben kéne beborítani. Azt is mondta, 1 óra, másfél óra után kezdjem eszegetni, óránként egyet. Nem enni, hanem eszegetni, különben a gyomrom lávalámpává változik. (Ez miért nincs rajta a csomagoláson? Kíváncsian vártam az élményt. Nos, valami olyan undorítóan édes, émelyítő lekvárt képzeljetek el, ami mellett a vattacukor keserű só ízű. Hihetetlen! Nagy szerencse, hogy három kortyocskányi van egy adagban. Kb 3 kili alatt le is nyomtam. A jó hír, hogy amint ittam rá egy korty vizet, elűzte az édes ízt, így emléke sem maradt és szomjas sem lettem tőle. Kicsit ettől is fájt a gyomrom úgy 10 percig, de közel sem volt olyan vészes, mint a múltkor. Összességében elégedett voltam vele, de még muszáj lesz nálam tapasztaltabbakat faggatni ebben a témában, mert továbbra is sík hülye vagyok.

Mindez a fentebbi kisregényembe foglalt 20 km izgalom, élmény és edvencsör lezajlott reggel fél kilencig, amikor is már a reggelinél ültem a családdal. Durva, nem? Most délután kicsit úgy éreztem magam, mint akit megropogtatott egy óriás, de egyébként semmi bajom. Az emberi test a legelképesztőbb szerkezet a földkerekségen.

Pipa: 20 K

Heti táv: 46, 2 km 

(majdnem annyi, mint az egész szégyenfalra való május) – VÉGRE VALAHÁRA TÚLLENDÜLTEM A HETI MARATONI TÁVON!

Remélem a babonás kiváló kezdeti lendület kitart még egy jó darabig. Nagy élmény és nagy teljesítmény volt ez a hét, pedig ezúttal csuklóból jött.