A maratoni táv lefutása egy kissé eltunyult kismama idei szilveszteri fogadalma volt. Azóta azért sok víz lefolyt a szép Dunán, de még a Temzén is. Csak sejtéseim voltak arról, hogy mekkora vállalás egy ilyen intenzív, 10 hónapon át tartó felkészülés. Hogy teljesen őszinte legyek, ennyire durvára nem számítottam. Abban azonban biztos voltam, hogy elkötelezettség, kitartás, fokozatosság, rendszeresség és hit mellett szükségem van arra, hogy a cél a hosszú út végén valódi értéket, értelmet képviseljen, különben feladom. Így érkezett már a leges-legelején a jótékony futás gondolata.
Az én barátném, Virágom-Virágom inspirált ebben, ez tagadhatatlan. Köszönöm, Virág, hogy ennyi pozitív és varázslatos gondolatot hozol az én életembe is! Az év első fele azzal (is) telt, hogy keressem az utam, rátaláljak arra a helyre, ahol szükség van a segítségemre és ahol szívesen fogadják azt. Nem is olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, nekem elhihetitek! Végül a cél formát öltött a
való csatlakozással. Nem is bántam meg. Fantasztikus, vidám, elszánt, támogató, profi csapat!
 |
| forrás |
Miért a Bátor Tábor? Én úgy képzelem, hogy minden ember megérdemli, hogy
Csodaországban élhessen, ahol a Vidámság, a Gondtalanság, az Örömteli
munka, a Szabad önkifejezés és az Önzetlenség az öttagú királyi tanács.
Sokunk számára megadatott, hogy lépésről-lépésre, tégláról-téglára
magunk építhessük fel saját Csodaországunkat, ez csupán döntés kérdése.
Vannak azonban ezek a kicsi emberek, akik ebben a segítségünkre
szorulnak, mert számukra nem elég a saját döntésük, az csak miénkkel együtt lesz teljes.
A Bátor Tábort egy létező Csodaországnak képzelem, sok-sok gyermek és felnőtt sajátjának, ahol az önzetlen összefogás és a gyerekekből felszabaduló jókedv az üzemanyag. Anyaként én is tudom, mennyit számít egy lurkó életkedve, sikerélménye, önfeledt játéka. Nem is kérdés, hogy szeretném, ha minél több beteg gyerkőc juthatna élményterápiás táborozási lehetőséghez.
A Bátor Tábort egy létező Csodaországnak képzelem, sok-sok gyermek és felnőtt sajátjának, ahol az önzetlen összefogás és a gyerekekből felszabaduló jókedv az üzemanyag. Anyaként én is tudom, mennyit számít egy lurkó életkedve, sikerélménye, önfeledt játéka. Nem is kérdés, hogy szeretném, ha minél több beteg gyerkőc juthatna élményterápiás táborozási lehetőséghez.
Virággal döntöttünk: ezért állunk rajthoz november 10-én Marathónban, éljen az Élménykülönítmény! Fogjuk a talicskát, a maltert, a téglát, és építjük az ő Csodaországukat a saját eszközeinkkel. Fontos számomra, hogy így a saját Csodaországom is épül. Biztos vagyok benne, hogy a tiéddel is ez fog történni, ha segítesz benne!
 | |||
| Virág és én a 2012-es Vivicittán, ahol drága barátnőm első félmaratonját futotta Élménykülönítményes légióban. |
