MIVAN MIVAN MIVAAAN? 42! AZ VAN!

Sz'al maratonra készülök! Megint!

Miért?

Nem tudom! Ezt Manitu rendezte így.. ööö...vagyis Piotrek! (Ez felveti bennem a kérdést, hogy Piotrek = isten?)

Nah, az történt, hogy április elején Virággal (tudjátok, az én drága barátnőm, akivel lefutottuk a marathoni maratont) csacsogtunk, és szóba került a futás, mint sokszor, és jól megbeszéltük, hogy soha többet nem futunk maratont, illetve megideologizáltuk miért nem.

Aztán április 26. napján - gyönyörű idő volt, emlékszem - kint hevertem (dolgoztam) a napozóágyon a kertben, amikor sztahanovista életembe belejelentkezett egy chat ablakon Piotrek (tudjátok, az én drága brightoni barátom, akivel lefutottuk a marathoni maratont).

Aszongya: "Nagyon rohadék dolog a tudtán kívül egy kollégát benevezni egy maratonra?"
Aszondom: "Nagyon! Csak próbálnál meg velem ilyet tenni..."

Puff neki, ott volt a nevezés negyedórán belül az email ládámban.


Hát én erre nem is szaporítanék több szót, így megy ez:

2017. ÁPRILIS 9. NAPJÁN LEFUTOM A BRIGHTONI MARATONT.

Uff, én beszéltem!

P.s.: Elgyötörtté válik a fejem, ha a felkészülés utolsó hónapjaira gondolok, de amint eszembe jut, hogy szerencsére alakulhat úgy - hiszen Angliáról beszélünk -, hogy pocsék lesz az időjárás is a jeles napon, azonnal látom magam, ahogy gazellaként szökellve a brightoni tengerparti promenádon (miközben a hajam még mindig tart) elér Poszeidón haragja, és egy 10 méteres hullám elsöpör a pályáról, nos ettől nyerítve röhögni kezdek, és máris tudom: OTT A HELYEM!