A startpisztoly eldördült – a maratoni (f)elkészülés 1. hete

Nemrég ez az egész még a jövő szürke homályába veszett. Aztán csak eljött 2013. június 24, hétfő. Megkezdtem ennek a felkészülésnek a maratoni, utolsó részét, 20 hetem maradt.

Csak ismétlés gyanánt: Heti négy edzés, közte egy-egy nap pihenővel. Hétköznap 1-1 óra jóleső futás, vasárnap hosszú, ezen a héten 20 K.

Őszintén szólva, hétfőn épphogycsak meg tudtam győzni magam, hogy hajnalban felkeljek és elinduljak. 5 percig mantráztam, hogy ez az első hét első napja a maraton felé, jó lenne tán nem elbaszarintani. 5 percig mantráztam azt is, hogy ha most felkelsz, jól indul a nap, nincs lelkifurdalás, és nem görcsölsz egész nap azon, hogy jaj, mikor megyek ma el kocogni. Aztán kiléptema kapun és minden szuper lett. Mostanában sokat futok a körvasútsoron, amit azért szeretek, mert egyáltalán nincs forgalom, és a Balatont idézi. Pont olyan, mint mondjuk Vonyarcon a vasúti töltés mellett döcögni.

Pipa: 8,3 K

Szerdán könnyebben ment a hajnali kelés, mert bejött a harmadik mantra, ma még el kell vezetnem Keszthelyre, aztán jön a családi haddelhad, vagy most elmegyek vagy soha. Emellett felvillanyozott a hétfői csodálatos ébresztő emléke. Hiába az álmosság, utólag mindig bebizonyosodik, hogy marhára megéri. Csak kikelni nehéz. Csak kikelni nehéz. Csak kikelni nehéz.

Pipa: 8,9 K

Pénteken nem bírtam felkelni. Itt a Balatonon engem megszáll az álomkór. Nem vicc. Este 9-kor már húzom a lóbőrt, ha lehet, akár délelőtt tízig, aztán tolok még egy kis délutáni szunyót is. Kis túlzással csak enni kelek fel. Azt viszont sokat. Délután a nagyszülőkre bízhattam a törpéket, én pedig – lelkifurdalásomat csökkentendő - elkocogtam a Libás-strandon (láv) túlra, a sokat Gyenesnek. A nádas illata, a nyaralók hangulata, a horgászok morgása, a tó csillogása… Eszményi. Nekem pedig meg sem kottyan 8-10 K.

Pipa: 9 K

Eljött a vasárnap, én pedig kötelességtudóan kipattantam n6 körül. 20 kili volt a cél, de nagyon paráztam, hogy nem fog menni, ha „csak úgy” futok. Ehhez képest hihetetlen meglepetéseket tatogatott ez a nap. Balatöngyörök felé vettem az irányt, ugyanis Alíz mondta, arra izgalmasabb, mint Balatonberény felé. Csodálatos környezet, ideális futáshoz, csak ajánlani tudom. Egészen meglepődtem, milyen szép, rendezett a környék, a bicikliút. Azonnal elképzeltem, milyen fantasztikus lenne a zurammal tenni itt egy rémromantikus miniszabi alkalmával még idén. Egy lélekkel sem találkoztam az utolsó 3 kilométert leszámítva, se biciklista, se futó, se gyalogos. Csak a természet neszei és mindent betöltő illata, meg a kellemesen hűs hajnali levegő. Mennyei. Gondolom azért nem jött senki szemben, mert csak tralfamadori kismamák vetemednek arra, hogy vasárnap, a nyaralásuk, pihenésük közepén ilyen korán keljenek, hogy dógozhassanak. Beteges, tudom!

És tök jól ment! Jobban, mint a versenyen, az hétszentség! Amikor a fülembe duruzsolta a némber, hogy 16K, és én még mindig lendületben voltam, ott, kis magányomban, valahol a gyenesi nádasban, elkezdtem rázni az öklömet, hogy igenigenigen. Nem tudom mi a titka. Biztos több faktor játszik: egyrészt én magam nyugodtabb vagyok versenyen kívül, a tempóm is lassabb, hűvösebb volt sokkal, kisebb volt a szintkülönbség, kiegyensúlyozottabban edzettem előtte a héten, megszánt éjjel álmomban a jótündér, a csillagok állása és a holdfázis. 2 hónapja a 8. kili volt a fáradási mérföldkő, 1 hónapja a 13. kili, most a 17.  „K* jó vagyok vagy k* jó vagyok?”

Most kisdolgozni is voltam, jól meg is szaggattak a szúnyogok. Ritkán irigykedem a férfiakra, de ilyenkor azért elsárgulok, és halk átkok, kígyók, békák szivárognak ki a fogaim közül. Ó és még valami:

A mai volt az első zselés élményem! (Mint valami kondom reklám…) Vettem ilyen tubusos űrzselét, ez volt az első tesztnapja. A doboz szerényen azt állítja, mindenfajta ásványianyag é s energia pótlására alkalmas az egy órát meghaladó edzések közben. Gondolom, ha arra van szükség, menet közben térdprotézist is növeszt nekem. Azt szaki javasolta, hogy ezt a csomagolást próbáljam ki, mert a tubust vissza lehet zárni, a zacskósat, aminek a végét kell letépni, azt viszont egyben kéne beborítani. Azt is mondta, 1 óra, másfél óra után kezdjem eszegetni, óránként egyet. Nem enni, hanem eszegetni, különben a gyomrom lávalámpává változik. (Ez miért nincs rajta a csomagoláson? Kíváncsian vártam az élményt. Nos, valami olyan undorítóan édes, émelyítő lekvárt képzeljetek el, ami mellett a vattacukor keserű só ízű. Hihetetlen! Nagy szerencse, hogy három kortyocskányi van egy adagban. Kb 3 kili alatt le is nyomtam. A jó hír, hogy amint ittam rá egy korty vizet, elűzte az édes ízt, így emléke sem maradt és szomjas sem lettem tőle. Kicsit ettől is fájt a gyomrom úgy 10 percig, de közel sem volt olyan vészes, mint a múltkor. Összességében elégedett voltam vele, de még muszáj lesz nálam tapasztaltabbakat faggatni ebben a témában, mert továbbra is sík hülye vagyok.

Mindez a fentebbi kisregényembe foglalt 20 km izgalom, élmény és edvencsör lezajlott reggel fél kilencig, amikor is már a reggelinél ültem a családdal. Durva, nem? Most délután kicsit úgy éreztem magam, mint akit megropogtatott egy óriás, de egyébként semmi bajom. Az emberi test a legelképesztőbb szerkezet a földkerekségen.

Pipa: 20 K

Heti táv: 46, 2 km 

(majdnem annyi, mint az egész szégyenfalra való május) – VÉGRE VALAHÁRA TÚLLENDÜLTEM A HETI MARATONI TÁVON!

Remélem a babonás kiváló kezdeti lendület kitart még egy jó darabig. Nagy élmény és nagy teljesítmény volt ez a hét, pedig ezúttal csuklóból jött.

A Jóreménység foka

Egy nagyon fontos rész kimaradt az előzőkből:

TESTISÉGEK

Oké, nem vittek az Uzsokiba, de azért nem úsztam meg teljesen szárazon.

1. Készítettem a két és fél óra alatt egy cseresznye nagyságú vízhólyagot két lábujjam közé. Szerencsére futás közben nem zavart. Mivel a vízhólyagok nemzetközileg elismert expertje vagyok, ezért elmondom a trút ezzel kapcsolatban. Fogsz egy tűzben sterilizált tűt, átfűzöl rajta egy néhány centi hosszú cérnát. Ezt pedig – bármilyen ocsmány és gusztustalan – szépen átfűzöd a vízhólyagon. Fájni nem fáj. A lényeg, hogy a cérna bent maradjon éjszakára. A tűt csak akkor, ha szereted az ilyesmit. Ezalatt a vízhólyag teljesen leürül, mert a két lukacska a cérnától nem tud összeforrni, illetve a cérna arra is jó, hogy kivezesse a váladékot. Így nem lesz sebes, mintha kiszakítanánk, és nem nő vissza, mintha csak kilyukasztanánk.

2. Horror. Egy tenyérnyi foltban véresre dörzsöltem a karomat, ahol a törzsemmel összeér. Végülis logikus, nem tudom mi másra számítottam: órákon át csiszatoltam ott  a saját bőrömet nonsztop. Na ez viszont durván fájt napokig is. Én vagyok a marha, mert az utolsó hosszú futások alkalmával már éreztem, hogy ez nem kóser, kéne vele kezdeni valamit. Konkrétan vazelint ajánlanak az ilyen helyzetekre. De nem készültem. Ti készüljetek, nem kell mindig a saját kárunkon tanulni. És ha azzal a tudattal költözöm a másvilágra egyszer, hogy bárki tanult az ÉN hibámból, és megmenekült a szörnyűséges tenyérnyi sebek támadásától, akkor már volt értelme! 42.

Bizonyított

Köszönöm a figyelmet!

Más.

A félmaratonon megrágtam, milyen érzés, ha az ember annak ellenére tudja, hogy menni fog a hosszabb táv, hogy a fizikai felkészülés bőven hagyott kivetnivalót maga után. Csak mert agyban ott van. Most is erre lesz szükség, illetve arra a rendszerességre, igyekezetre, akaratra, amit legutoljára januárban és februárban nyújtottam. Ekkor még büszkélkedtem mindenféle havi eredménytáblázatokkal, tervtáblázatokkal. Aztán szépen elmaradoztak. Két okból. Egyrészt mert az elmúlt hónapok edzéseit nézve nincs mivel büszkülni, annyira sokat lógtam, másrészt egyszerűen nincs rá időm és energiám. Mintha újra egyetemista lennék. Ott is, ahelyett, hogy nekiálltam volna megtanulni az ezeregy oldalas Pp tankönyvet, naponta újra és újra ütemterveket gyártottam szép fehér papírra. Mindenféle színű filctollal. Osztottam szoroztam a tételeket, gyököt vontam, deriváltam. De a végén csak neki kellett állni: tervmentesen, teljes pánikban.

Mi Mamasita

De a lényeg, hogy visszatérek az alapokhoz. Ezalatt a fél év alatt kiderült, hogy nem tudom tartani a heti 5 napos edzéstervet. Mivel nem tudom tartani, ezért csalódok magamban. Mivel csalódok magamban, egyre kevesebb a hétköznapi sikerélmény. Mivel egyre kevesebb a hétköznapi sikerélmény, egyre jobban fásulok bele, és egyre jobban megy el a kedvem az egésztől.

Francba a tudományos edzéstervekkel! Francba a táblázatokkal! A műveletet innentől kezdve rém egyszerű:

Heti négy edzés. H-Sze-P-V. Legyenek köztük pihenőnapok. Kár, hogy nem 8 nap egy 7. Hét közben nem szivatom magam, a család fontosabb. 1 órát futok egy alkalommal, amekkora táv belefér, ám legyen, ámen. Nem lesz feladatos edzés, csak egyszerűen futok. Vasárnap hosszú futás, amit 20-tól indítok, hetente 1-2 km-el emelem úgy 36-ig. Ennyi.

Fogalmam sincs elég-e Athénhoz, de ingerkedtem magammal már eleget, én max. ennyit bírok, ennyit akarok. Uff.

Igazából a félmaraton, amellett, hogy óriási élmény és büszkeség, azért az arcomba kente, tolta és gyömöszölte azt is, hogy milyen elképesztően messze áll a jelenlegi fizikumom 42 km futástól. Sokkkkkal messzebb, mint amilyen messze szilveszterkor a félmaratoni volt.

Abba is betekintést nyertem egy fél pillanatocskára, hogy mennyire felzabálja az embert egy ilyen megmérettetés. Jelenti ezt az az álmosság, falási és vedelési inger, ami elfogott. Természetesen a fáradtságot nem említve. Most emiatt úgy érzem, én Athén után nem szeretnék több maratont lefutni. Nem szeretném többször így igénybe venni a szervezetemet. Nem szeretnék azon kattogni, hogyan lehetne elszabadulni a családtól, és kelni vasárnap hajnali 5-kor, hogy szanaszét csesszem a lábaimat és a csípőmet. Nem szeretném napjában emlékeztetni magamat arra, hogy ezt kizárólag én döntöttem el, én akarom végigcsinálni, és senki sem kényszerít rá, úgyhogy nincs értelme rinyálni sem miatta. Mit szeretnék? Most úgy érzem minden másnap 1 óra kocogás megteremti számomra a tökéletes harmóniát. Ezt szeretném.

 Ettől függetlenül most most van. 20 hét múlva pedig maraton. Utánam a vízözön.

Ezek pedig az eheti örömzenék klasszikusan  - szív küldi :

Csajkovszkij

Mozart

Liszt