Csak hogy mindenki tudja mi minden mocorog még a fejemben Athénon kívül...
NIKATOP 5 MARATONJA az athéni alfa és omega után
No. 5: New York
No. 4:Bagan
No. 3: Északi Sark
No. 2:Outback
http://www.youtube.com/watch?v=W07UFl6nx_8
(Nézzétek meg, nagyon hangulatos. Nem tudom beszúrni valami miatt)
No.1: A Kínai Nagy Fal - enélkül én aztán nem halok meg!
A félmaratonokról ne is beszéljünk. (Angkor Wat hogy tetszik? Egy kis karibi reggae félmaraton? Na? Na?)
TOUGH MUDDER
Lehet, tán egy kicsit perverz gondolat, de szerintem ez csúcs szuper csapatjáték. Ki nem hagynám - csapatot toborzok - várom a jelentkezőket!!! (Piotrek részt vesz idén)
(Külföldre köll menni ezért is, legközelebb Ausztriába. Itthon Brutál Futás van, de azt csak halvány utánérzetnek tűnik. Várom a cáfolatokat.)
A BOROSTYÁN ÚT BICIKLIVEL
Ez pedig a leegyeztetett következő Piotrekes deal. Mini video nincs, mert még senki sem próbálta.
Bármilyen meglepő, a végére hagytam a számomra legnagyobb tutiságot:
KÉK KÖR KICCSALÁDDAL GYALOG
(Vannak olyan ultrások, akik ezt 43 nap alatt lefutják.)
Küldjetek ötleteket és csinálok ebből a posztból második kiadást is!
Lehet, hogy nem ez érződik az utolsó két poszton, de feladtam volna. Jól megbeszélgettem volna magammal, hogy nem is olyan fontos ez a 42K nekem. De az ember még magának sem vallaná be szívesen, hogy kudarcot vallott, nemhogy a Guglinak. Így aztán eljött ez a hét is, és én megint kimentem futni. És tökéletes volt mind a hét napja!
T Ö K É L E TE S!
Dejódejódejó, megint várok minden alkalmat, hogy futhassak. Március 17-én elkongattam az alapozó szakasz utolsó napját, és tényleg itt volt az idő eldönteni, hogy komolyan veszem-e magamat, az elhatározásomat és nekimegyek a félmaratoni távnak. Nekiálltam.
Szal...
HÉTFŐ:
32 éves lettem! Sok vagy kevés? Ahonnan nézzük. Az jutott eszembe, hogy amikor pár éve felkerült a bakancslistára a maraton, akkor valahogy úgy gondoltam, hogy 40 éves koromig lefutom. De nagyon távolinak tűnt az elképzelés. Félig-meddig dühből vált valósággá, és most, hogy rajta vagyok ezen a trekken, azt kell mondjam, rendkívül izgalmas ez az "utazás". Mindenkinek szívből ajánlom, mert komoly önismereti kalandozást jelent, mint ahogy azt a Bölcs energiafonalak előre jelezték. Amin még elgondolkodtam a szülinapomon, hogy van ez az izé, hogy 7 év alatt kicserélődik az összes sejtünk. Brit tudósok és a testi lelki megújulás. Egy tök új ember épül, ha úgy vesszük. Nah, pont ezt érzem. Őrület mennyit változtam! Hihetetlenül eltávolodtam hét évvel ezelőtti önmagamtól. Mintha távoli ismerősök lennénk, akik hét éve nem látták egymást, de facebookon bejelölt a hülye, én meg nem akartam genya lenni, visszaigazoltam. Nézem az életét a hírfolyamban, néha irigylem és csattog az egér a like gombon, néha rászólok kommentben (miután üzenőfalra tettem valamelyik gyermekem képét - napi cukiság), ha így folytatja, hamar beledöglik.
Ezennel megemeltem a tétet, és elkezdtem nagy erőkkel készülni a félmaratonra. Mai penzum: pihenés. Mission completed.
KEDD:
Életem első fartlek edzése. Lényege: váltogasd össze-vissza a tempót gyors-lassabb-gyors, ahogy jól esik, szabadon. Az önismeretről annyit, hogy azonnal kiderült, én ilyen szabály-buzi vagyok. Stopper bekapcs, intrevallum edzést faragtam ebből is. 2 perces gyorsok, atomóra pontosság. Ez van, ezt szeretem.
Amúgy giga jól ment, 6:54 tempó - 6,5 K, ilyet eddig csak 5 kilin produkáltam. Hopp egy PB már a hét első futásán. Erős kezdés mindig jót jelent. Pólóban futottam megint, ami súlyos körülmény, ha azt vesszük, hogy ma megint sarki-szerkót húztam és tomboló hóesésben toltam.
SZERDA:
Ezek a szerdák, hömm, elég rohadtak. Kényelmetlenek és nyűgösek. Mint egy kavics a cipőben. Csiga lassan, de akkor is 6,5K. Gyűjteni kell a kilométereket, mint kinyitható gyűjtőlapra az iskolai takarékbélyeget. Nem lógunk, lányom!
CSÜTÖRTÖK:
Hát ezt... Szakadt az eső! Szakadt. És hát nem vagyok arról híres, hogy birtokosa lennék a legmenőbb vízlepergető futószkafandernek. Már eleve az elgondolkodtató, hogy hogy lehetek akkora marha, hogy ezt bevállaltam. Őszintén, minek? Nos, ez csak akkor esett le, amikor már rövidebb volt lefutni, mint visszafordulni. Bőrig áztam. Vacogtam. Olyannyira, hogy kínomban, ha piros lámpánál muszáj volt megállni, akkor táncoltam. Ráztam a seggem, ahogy a csövön kifért. Első osztályú mozi sofőröknek. De az esőnek is lehet köszönetet mondani, mert amennyire haza akartam már érni, hogy gyorsabb voltam Tom Cruisenál a Mint a Villámban, kocsi nélkül. Sz'al köfike!
10 ok, miértkocogjunk még esőben is
1. Megúszod a tömeget!
2. Tiszta lesz a cipőd! 3. Szeded majd a lábad az tuti! Nem lesz belesétálás!
4. Utána a forró zuhany dupla élvezet! 5. Egyéni rekordokat fogsz döntögetni, annyira küldöd majd, hogy ne fázzál!
6. Pocsolyákban ugrálni vicces! (Apa, Anya, Anna, Peti és Gergő is megmondták.) 7. Teljes lesz a riszpekt majd egy napsütéses, pólóban, rövidgatyában futásos kombó esetén!
8. Friss illata van a levegőnek! Még Pesten is. 9. Dupla büszkeség, hogy életben maradtál.
10. Teljes nyugalommal kezdődhet a dupla forró csokoládés bűnözés.
+1:
PÉNTEK:
lazsa
SZOMBAT:
Ezt meg benéztem rendesen. Félreértettem azt, amit Rali mondott az időjárással kapcsolatban, így pont 10 fokkal volt hidegebb, mint ahogy hittem. Pont egy pulcsival, sállal és kesztyűvel volt kevesebb rajtam, mint kellett volna. (De szerintem senki sem akarja elhinni, ép ésszel felfogni ezt a gusztustalan téli időjárást így március végén...) Cöhh, megint lila szájjal futottam. Megint, mint a nyúl. Újabb PB 5K-n: 00:32:24, 6:35-ös tempó mellett. Azt kell mondanom, hogy ez számomra nemcsak idei PB, hanem az elmúlt 32 évemé. Ollé! Még a Zuram is elismerően nyilatkozott, mert belerohantam hazafelé a játszótérre igyekvő kiccsaládomba. Ennek örömére rátettem még 500 métert fogócskával a kertben. Lefutottam a gyereket. pedig motorral volt. Micsoda teljesítmény!
VASÁRNAP:
LSD. 9,5K
Oh, el is felejtettem mondani, hogy életre szóló barátságot kötöttem a futó appommal, sőt bevásároltam magam a Pro verzióba. Így aztán, mint Andrea, a nyanya az autós gps-ekben, egy megfelelően artikuláló női hang kilométerenként tájékoztat mindenféle szuperfontos paraméterről, a csillagok állásáról és napi horoszkópomról. Rém kényelmes, mivel eddig félkézen állni is könnyebb volt, mint 10 percenként előrángatni és bütykölni a telefont, hogy megtudjam, hol tartok. Lényeg a lényeg, néztem nagyot, amikor legújabb barátném már a harmadik kilométeren 7 alatti tempót mondott, pedig én úgy éreztem vánszorogva, kényelmesen teszem a lábaim egymás után. Tehát tényleg igaz a városi legenda, hogy csak fuss jó sokat, csináldcsináldcsináld, a gyorsaság jön magától. Legnagyobb sütiség! Pedig én már azt kezdtem volna gyakorolni, hogyan kell fáklyával futni, hogy Athénban, ha rám esteledik, azért én is beérjek pályazárásra a célba. Sőt, Piotreket is kértem volna, hogy, ha a célbaérés után lezuhanyozott, evett és aludt egy kiadósat, jöjjön már vissza engem célfotózni. Elesdé-pébé! 6:52 átlagtempó, 9,5K 1:05:14
Rém semmitmondóak tudnak lenni ezek a számok, úgyhogy csak annyit, pont egy kilométerrel futottam többet ugyanannyi idő alatt, mint 2 hete. Barney, you're awesome!
Gondolatok e dolgozat margójára
Gyülekeznek ám a fecskék, egyre több cimbora mondja, hogy gondolt rá, futni kéne. Egyre több és több ember. Nagyon izgalmas! Jó érzés elhinni, hogy példamutató, amit csinál néha az ember. Van köztük néhány pécsi jóbarát, akik nemcsak gondoltak rá, hanem csinálják is, őket szeretném majd összeszervezni egy-egy hétvégi hosszúra...
Ezek pedig az eheti Mire-rázza-a-valagát-esőben-a-szülinapos-piros-lámpánálzenék - szív küldi:
Nem szeretnék túl otromba lenni ezzel a címmel, hiszen ego nem rostokolt az utakon rekedve éhezve, fázva, lemerült telefonaksikkal, benzin nélkül.
Nem. De azért hajtsa már egy meteorológus ide vállamra a kis buksiját és suttogja el fülembe a titkot:
MI L Y E N É V S Z A K V A N ? ? ?
Tudniilik: egy szál rövidujjú pólóban kacérkodtam a kilométerekkel kedden. Utána arra jutottam, hogy ez remek, kis kellemes lóti-futi volt, aztán belegondoltam, hogy még csak 11 C fok van. Mi lesz itt nyáron 35 C foknál?
Ezek után ránk szakadt az ég haragja csütörtök este. A hóvihar Lillafüreden ért minket, ide menekültünk a Zurammal a való világ elől. Én hetek óta ábrándoztam, hogyan is fogom körbefutni vagy százszor a négy nap alatt a Hámori-tavat, de már annak is örültünk, hogy megközelíthető. Fél méter hó biztos esett, a táj eszményi fehér palástot öltött, ahogy kell.
Hópaplanban futásra nem volt megfelelő cuccom, de hamar beletörődtem, hogy helyette alhatok például 23 órát egyhuzamban anélkül, hogy valamelyik csemetém felébresztene.
Beszélgethetünk a férjünkkel másfél mondatnál többet anélkül, hogy az óvodás nagyfiam közbevágna. (Tegye a szívére a kezét minden kismama most, és merje azt mondani, hogy ebben a pillanatban nem utál...)
Elém teszik a kész kaját, és jó a koszt. (Innen tudni, hogy az ember nyaral: Faltuk még a reggelit is, fejenként egy négy fős asztalét, pedig Rali egyáltalán nem szokott reggel enni és én sem viszem túlzásba.)
Az a legkritikusabb eldöntendő kérdés, hogy vajon folyjunk szét mindjobban az ágyban vagy
menjünk felfedező sétára kéz-a-kézben a festői függőkertbe.
Futó lelkifurdalásom persze volt és maradt, de elcsitítottuk a nagyját
egy óriási túrával Szentlélekre, másrészt talán ez kellett ahhoz, hogy
az első stádiumos kocogitis-undoritisem elmúljon.
Sz'al, ez volt ebben az évben a legsatnyább hetem. Ezt onnan tudom, hogy még a Runtastic is küldött tegnap az arcomba egy összefoglaló e-mailt arról, hogyan is nemfejlődtem a múlt héten. Minden paraméterem becsúszott a varangy hátsója alá, ezt még taglalták is. Egyszerűbb lett volna küldeni egy üres levelet a tárgyban nagy betűkkel: Ez vicc, ugye?
De hogy szóljon valamiről az eheti összefoglaló:
Kedd:Tepertem, loholtam, 5 kilométerig meg sem álltam, és az eredmény: PB!!! (Personal Best = Egyéni Legsütiségesebb) Namármost, az én kis satnya pébém ötkilin 00:34:34 jelenleg, ami 6:55-ös tempót jelent (min./km). Egy picit illik emlékeztetni mindenkit, beleértve magamat is, hogy kizárólag magammal versenyzek. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy pezsgőt majd csak akkor bontok, ha végre sikerül fél órán belülre tornázni. Meg az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy iggencsak megkedveltem ezeket a keddeket. Ilyenkor intervallum edzést tartok, a tempós futások követik a lazákat, és mindig van cél: túlélni. És ha teljesítettem a lehetetlennek látszóküldetést, akkor kiolvad az arcomra a vigyor. Másrészt a hétfői lazsa után már tűkön ülök.
Szerda: Egy teljesen átlagos 6,5 kilométer a patakparton. Hogy fűszerezzem, breaking news: az én Katám lesz a párom a Keszthelyi Kilométereken. Jelentem, beneveztünk. Jó választás, kellőképp igyekezni fogok, hogy ne nagyon rontsam le az ő idejét. Csapatban fogunk futni egy félmaratont, de hogy ne legyen egyszerű, ő kezdi, aztán nem áll le váltásnál, hanem végigfutja velem is a távot. Így neki két félmaratoni ideje lesz, egy egyéni és egy csapat. Na és mi lesz a csapatunk neve? FélMAMAMAraton. Másik hír: a kismama-idő-gazdálkodásomat tökélyre fejlesztettem. Futás közben tanulok újabban. Előadásokat hallgatok. Marketing, piackutatás, stratégiai-tervezés, stb. Eltereli a figyelmet arról, mennyire izzadok és még hasznos is. Time managementből ötös. És így kerek a világ. Még kezdő spanyol nyelvtanfolyamot kell szerválnom mp3-ban. De az igazi címlap sztori:
Csinszka fél éves lett
Hát most ennyi.
A következő rész tartalmából: megkezdődik a félmaratoni felkészülés hosszú 12 hete.
Ezek pedig az eheti fűnyírózenék, amikkel Egyéni Legsütiségesebbet lehet futni 5 km-en - szív küldi:
Szoktam merengeni minden poszt után, hogy mi a jó fenét lehet még írni a futásokról, de aztán egy hét alatt csak-csak begyullad a szófosás mirigyem.
Nika előző gondolataiból:
Bekötött térddel hétfőn és kedden olyan voltam, mint egy mániás depressziós. Egyik pillanatban dicsértem a Zurat, hogy felmentést szereztem az edzések alól, mekkora sütiség, nem kell, sőt, nem szabad futni. A következő pillanatban pedig lelkifurdalásom volt, hogy nem loholtam eleget. Mintha bárki is azt várná, hogy ilyen esetekben elnáspángolhasson vagy tarkón lőhessen. Meg ez a hülye gondolat is fészket vert valahol a fejemben, hogy öreg, így keresztet vethetsz a maratonodra. Ennél azért ahhoz több kell... Szánalmas kis túlpörgése a dolgoknak.
Vateráztam egy occó pulzusmérőt. Három hetet vártam, hogy megérkezzen Kínából. Gondoltam, rém költséghatékony leszek. Meg ugye szép piros színe van. Bár ne tettem volna. Igazából működik, meg mindent tud, amit ígértek, de hogy futáshoz használhatatlan, azt elfelejtették piros betűkkel felvésni az információs lapra. Kezdem ott, hogy 5 különböző gombnyomással lehet elérni a pulzusmérőt. Majd ezután még 2 másodpercnyi folyamatos gombnyomás, majd 5 másodperc kézrátétel, hogy komótosan kiszámolgassa mennyi az annyi. Mindezt lehetetlen mozgás közben abszolválni, mert egyrészt lehetetlen, na, másrészt a használati utasítás is külön megmondta, hogy torzulhat az érték. Szóval míg a szessön tart, addig háromszor kiszámolom áll alatt én magam is. Ha nem megyek bele ebbe a felesleges körbe, lenne tavaszi cipője a gyereknek. Újratervezés.
Van itt viszont jobb. Szerdán leváltottam a Homárra valómobilszolgáltatómat. Ezzel együtt járt egy csilli-villi, szép fehér telefon, ami olyan giga okos, hogy idén Nobelre is jelölik. Eddig 3 előnyét tapasztaltam:
1. Blugyblugy.Szól a telefon, ha vizet kell innom. Én nem tudom más hogy van vele, még ha ki is teszek egy kanna vizet az orrom elé, akkor is elfelejtek inni, és örömmámor, ha naponta egy liter víz lecsúszik a másfél liter kávé mellé. Na szóval, van ez az app. Beállítod, hogy mennyit, miből és mikor akarsz inni, ő meg rád szól, ha itt az idő. Olyan hangja van, mint amikor egy üveg sört pohárba öntenek a reklámban. Más emberekre rendszeresen a szívrohamot hozza. Jelenet: Macipark - tolongás a kerítés körül, fegyelmezem a gyereket, hogyan kell úgy bedugni a mézes fakanalat a macinak, hogy ne rázza meg az áram és a féltonnás medve se harapja le a kézfejét. Ekkor bluggyogni kezdek. Sanda idegen apuka tekintet oldalról. Muhaha.
2. Durván rákattantam a Cut the rope-ra seccperc alatt. Durván. Halálosan szerelmes vagyok a zöld szörnyecskébe. De most őszintén, lehet neki ellenállni? (Bocs, Rali.)
Képes vagyok azt a hangyafarknyi időt is beáldozni egy kis játékra,
amikor végre olvashatnék/aludhatnék/sorozatot bámulhatnék. Kismamák
tudják, hogy egy kézen meg lehet számolni az ilyen percecskék számát.
Aki ismeri a nagyfiamat, az hatványozottan tisztában van ezzel.
3. Megnyílt a futás trackerekben rejlő lehetőségek tárháza. Nincs többé futótérképen rajzolgatással töltött előzetes és utólagos félóra. Nincs megkötött útvonal. Nem kell kockás papíron számolni az átlagtempót. Statisztikát közöl még arról is, hogy hányszor vakartam orrot az első 3 kilométeren, milyen mátrixban rendeződtek az izzadtságcseppek a homlokomon, és már a lépcsőházban is fellőhetem a kollektív-fészbuk-tudatba világrengető eredményeimet. Eddig kétszer próbáltam. Bullshit.
Az első alkalom meglepő eredményt hozott. Nem szabad rám bízni, hogy merre és mennyit futok. Ha feladat van, mint például szerdán az intervallos edzésen, ami a kedvencem lett, akkor megállíthatatlan vagyok. Lelkesedés, motiváció a köbön, örülök minden megtett méternek. Szerdán viszont csak foresztgámposan nekiálltam futni, hogy kipróbáljam a trackert (Runtastic). Kábé 3 kili után azt vettem észre, hogy túrázik az agyam. Ááá, mostmár elfáradtam. Ááá, inkább hagyom ma az egészet. Áááá, mostmár úgyis elcseszett a hét, inább pihenek. Aztán katt. Mi lenne, ha ma lefutnám a hétvégi hosszút? Én lennék a legnagyobb király, ha ma letolnék 15K-t. Gyerünk! Aztán katt. Ááá, mostmár elfáradtam... Hihetetlen idegőrlő és felesleges. Végül csak megvolt kb. 9 km, de nem éreztem jól magam tőle.
Szombaton a gyerkőcökkel voltam egész nap, úgyhogy az eheti LSD vasárnapra csúszott. Ez lett a második alkalma a trackernek, hogy bizonyítson. Vazze, a 8. km környékén lemerült a telefon!!!! Majdnem agyvérzést kaptam, és persze otthon rajzolgathattam a térképemet utólag. Hogy mennyi időt futottam, azt már soha sem tudom meg. Minden piros lámpát kifogtam, úgyhogy biztos jó sokat.
Grétsy tanár úr, álljunk meg egy szóra! Ez a negyedik LSD a sorban: terv szerint 11K. Merengtem merre menjek. Hát, nézzük meg a Városligetet. Aztán gondoltam, irány a Kodály Körönd, aztán már az Oktogon is közel volt. Végül az Operánál fordultam vissza. A-Z O-P-E-R-Á-N-Á-L!
Eddig azt hittem, oda csak metrózni lehet. Na ki a király???
Itt megtekinthető. Majdcsak rájövök egyszer, hogyan lehetne ide beszúrni.
Hát így telt a hét 3 edzéssel. Valami miatt bosszant, hogy nem csináltam meg rendesen ezt a 10. hetet, úgyhogy jövő heti ukáz: ismétlés.
Ezek pedig az eheti győztes békezenék levezető 2 km-hez - szív küldi:
Először is szeretném leszögezni, hogy nem azért ragaszkodom az edzéstervekhez betű szerint, mert valami elcseszett geek vagyok, hanem azért, mert eddig akárhányszor próbáltam a saját szakállamra fejlődni, annak mindig sérülés lett a vége. Uff, én beszéltem!
Hogy a fejlődést szemléltessem, a Január ilyen volt:
A Február ehhez képest ilyen:
So this is the triangle of success.
(Hiába, John Butler Trioval nem viccelek. Kikérdezem mindenkitől ezt a két klipet: szorul a hurok a lator nyakán, ki továbbgördít idő előtt.)
És most - kedves jogász barátaim - jöjjenek a számok és statisztikai ritkaságok:
3.013 m (01.04.) -->5.240 m (03.01.) -->10.600m (03.02.) 00:10:00 perc futás + 00:20:00 perc séta -->00:40:00 futás -->1:12:46 futás
No comment! Ha pedig valaki az egészségemért aggódna, jelentem, a gigataknyolásom után ma újra ringbe szálltam 8,898 kilivel.
Márciustól nő a kütyüfaktor is.
Ezt pedig Piotreknek a camino emlékére, mert végre vett egy futócipőt és nem túrabakancsban lohol:
Hétfő: ez a futósabbath. Okéoké, nyilván a hétvégi hosszú futások miatt, de akkor is olyan rendszerellenesnek hangzik, nem? Hétfő, a kötelező pihenőnap. Isten megteremté a világot, szombaton megpihen és facebookozás közben benevez egy félmaratonra, vasárnap lefutja, majd a hétfőt felpolcolt lábakkal tölti... Garfieldnak is dzsoggolásra kellene váltania. Nekem a hétfő már hiányérzetet jelent.
Kedd: Még szerencse, hogy kiposztoltam milyen király télen futni, putty, azonnal kitavaszodott. Na nem mintha rinyálnék. Mindenkinek van kedvenc évszaka, hát szerintem a tavasznál nincs szenzációsabb.
A csicsergés és a napsugarak toltak ma végig az edzésen rendesen. Sportpályán futottam fáradhatatlanul. Jött egy 15 év forma kislány. Egy idő után már nem számoltam, hányszor köröz le. Hét Mesterlövészét hallgattam zene helyett, szerintem már vagy harmadszor a teljes adásfolyamot. Hiába, én bírom a Puzsért Csillagközi invázióstul, Jeanne D'Arcostul, médiaribancostul. Egy komplett ifi focicsapat nézett merengő, bociszemekkel: egy kergebirka nő futja a négyszázakat és fennhangon röhög. Így megy ez! Futótérképen megrajzolni a mai edzésemet tovább tartott, mint lefutni. Büszkülök, hogy nem futottam el a gyors szakaszokat, nagyon rendben mentek és élveztem is.
Szerda: Az edzőterv szerint, ma választhatok 5 kili és a pihenés között. Csinszkával voltam egész nap, Rali későn jött haza. Igazából átpasszolhattam volna a babót a szomszédba 40 percre, de valahogy nem fűlt hozzá a fogam. Nem is értem magam. Eddig mindig hajszoltam minden lehetőséget a futásra. Ma pedig tök örültem, hogy lóghatok. Mi történik? Így aztán a babával röfögtünk este a nagyágyon, a kék cipő pedig a szekrény mélyén maradt.
Csütörtök: Na, a mai futás jó szar volt! Fejben. Meg úgy általában. Nagyon rosszul esett futni. És az a helyzet, hogy eljött az a pillanat, amikor arra gondoltam, hogy örülök annak, hogy most egy pár hétig marad ez a szint. 7-12 kili és nem több, csak kevesebb. Feszítem a határaimat folyamatosan 2 hónapja, és azt hiszem, besokalltam egy kicsit. Boldogságos lesz végre annak örülni, hogy "na ezt lazán lefutottam", ahelyett, hogy "hú, ba..., majdnem beledöglöttem, de ez is megvan". Szóval fejben nem vagyok rendben. Az utca végén vissza is fordultam, de aztán meggondoltam magam és nekimentem a mai távnak is.
Péntek: Éljen_a_pihenés!
Szombat:A fanfárok indulhatnak...
EGYNEGYED MARATON
Két kör a Margit-szigeten. 10 600 m 1:12:46 alatt. Eddig egyszer futottam ilyen hosszút, akkor rosszabb eredménnyel zártam (9 800 m 1:14:59 alatt), ami most meglehetősen meglepett. Örülünk, Vincent!!! (Mielőtt vérdopping gyanúba keverednék, elmondom, az utolsó két kilométeren már az életemért futottam, azt hittem ott kaparnak el helyben. De azért az az első 8K jól ment.)Megemlítendő jelenségek: ad1. Természetesen tízesével, húszasával előztek engem, de most én is megelőztem vagy száz embert. Ebből kereken 5 egyed futott is. :) ad2. Igazat szólt a szaki a futóboltban, ebben a cipőben nem lehet szaladni a gumimaci futópályán. Duplapuding szétveri a térdemet. Vicces, nem? A pálya mellett toltam hát az aszfalton. ad3. Mindig lenyűgöz, milyen csodás itt a Duna mentén szaladgálni, pláne szikrázó napsütésben, pláne a folyó illatában elmerülve. Sokan nem szeretik, mert túl zsúfolt. Van benne valami, de nekem még így is nagy élmény. Megunni pedig nem tudom, mert ritkán jövök el, messze lakunk. És ha már itt tartunk... Nem éreztem túl jól magam attól, hogy gépjárművel bepöfögtem ide, hogy az egészség bajnoka lehessek, majd ugyanez haza. Meg is lett a böjtje. Ebédre mentem haza, és úgy látszik, mindenki más is, mert kereken 40 percbe tellett kivárni a soromat, hogy a szigetről kijussak. Jó ungarise módra ki kellett fizetni a sorbanállós negyven percet is. Emiatt már lincshangulat kezdett kialakulni a helyszínen. Jó ungarise módra sok vezető azt hitte, előbb jut haza a húslevese mellé, ha nyomja a dudát. Ennyit a békés sziget madárfalvi dalárdájáról. Jó ungarise módra nem lehet kártyával fizetni, nálam meg az extra 40 perc miatt nem volt elég kápé. Jó ungarise módra összekacsintottunk a bódés hapsival, és elengedte a parkolási díjnak ezt a kis fölét. Így megy ez. De még ha így is megy, akkor is ultragáz. Konkluzió: eztán is csak nagy ritkán járok a Margit-szigetre futni, plász, szigorúan bkv banditaként érkezem és távozom.
Vasárnap: Este 9 is volt, mire eljutottam odáig, hogy indulok. Tulajdonképpen már ez is nagy szó, mert megint futásundorom volt. Az ügy el is lett intézve: a 150. méternél elbotlottam és egy oltárit nyaltam a betonon. Térdre estem, úgyhogy már annak is örültem, hogy haza tudtam sántikálni. (Amúgy miért van az, hogy ilyenkor a neneneneneneeee-levegőben-kapálózás a becsapódás előtt olyan, mintha 20 percig tartana?) Most hétfőt írunk, itt ülök beborogatott térddel, ami még jobban fáj... Mi-cso-da for-du-lat! Jobb ez a blogbejegyzés, mint a Barátok Közt évadzáró epizódja!
Mérleg majd a hónapról készül, de addig is...
Ezek pedig az eheti győztes Tarantino filmzenék futáshoz - szív küldi:
